Előszó
lőszó
A Kis Herceg kincsei
Talán tudja, talán nem e könyv szerzője, hogy a háta mögött Kis Hercegnek nevezik. Nem tudni pontosan miért, ezt inkább sejteni lehet. Talán mert van a lényében valami meseszerű, valami meseszerűen kisfiús. Rendelkezik egy mostanában egyre ritkább tulajdonsággal, képes rendkívüli módon odafigyelni más emberekre. Valahogy úgy, ahogy legendás gyóntatópapok és hires pszichiáterek teszik.
Ül a „pácienssel" szemben, nagyra nyitja a szemeit, figyel, az illető meg észre sem veszi, de olyannyira kitárja a lelkét, hogy úgy még az édesanyjának se tenné. Aztán az is a varázslat része, hogy amikor a Kis Herceg papírra veti ezeket a fondorlatosan kicsalogatott vallomásokat, nem sértődik meg senki, sőt tán még örül is, hogy mind ezt a nagy szemú kisfiú előbányászta a lelke legmélyéről. Hogy honnan jött, mikor és hogyan, arra már csak a magyar sztárvilág, az a bizonyos showbiznisz legöregebb rókái emlékezhetnek. Nem volt senki fia, borja, mégis - ez is a varázslat! - átjutott mindenféle akadályon, szigorú portásokon, összevont szemöldökű titkárnőkön.
Pedig az Óperenciás tengeren is túli Salgótarjánból jött, mindenféle ajánlólevél nélkül, és talán még hamuba sült pogácsára sem futotta neki.
Mégis színészek, nagyhírű zenészek, zord producerek, mindenféle híres komédiások fogadták bizalmukba, talán ők sem tudják miért. Lehet, mert gyermeki ámulattal csodálta őket, úgy érezve, hogy a mesék birodalmába jutott, amikor vidéki kisfiúként megszólíthatta őket.
Ami ebben a könyvben, a Lélekbulvár Mélyinterjúkban áll, ezeknek a különös gyónásoknak az eredménye.
Keressenek egy jó kényelmes fotelt és hagyják, hogy hasson a varázs A Kis Herceg megosztja velünk különös módon megszerzett kincseit
Ómolnár Miklós
Vissza