Előszó
Húsz évvel ezelőtt, 1985. május 25-én történt a Szentlélek-templom és plébániaépület alapkövének elhelyezése. Nagy eredmény volt az akkori körülmények közt az új templom építésének lehetősége. A plébániaépület előrelátóan úgy készült, hogy szolgálja az ifjúsági lelkipásztorkodást. Ez a cél az iskola építésével gazdagon kibővült az elmúlt húsz esztendő alatt.
Csodálkozva állunk az elért eredmény előtt. Rövid idő alatt felépült a templom és mellette az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont, és lett az ország egyik legnagyobb iskolai intézményévé. Az épület szól sokak munkájáról és áldozatáról, akikről bőven megemlékezik az emlékkönyv, amely azt is bemutatja, hogyan nőtt ki szinte a földből ilyen rövid idő alatt ez a hatalmas intézmény. Szól számtalan szülőről is, akik bizalommal küldték ide gyermekeiket. És szól a tanítás és nevelés eredményességéről, amely a szülők megelőlegzett bizalmát megerősítette.
Mindezeken túl az épület szól Isten gondviselő szeretetének a tényéről is. A zsoltáros hitből fakadó szavai itt szemmel láthatóak: „Hogyha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő."(Zsolt 126,1) Ezért hálás szívvel fordulunk gondviselő Istenünk felé; megköszönjük a tőle kapott nagy ajándékot, amelyet a közösség lelki javára akarunk fordítani.
Isten valamennyi jótéteményével hív bennünket országába, mutatja az oda vezető utat, és megadja a cél eléréséhez szükséges eszközöket. Így szól mindnyájunkhoz, amikor a templomban és az iskolában szemléljük gondviselő szeretetének tényét. És szól a szülőkhöz is, hogy gyermekeiknek mutassák meg életük végső célját és az oda vezető utat.
Adja Isten, hogy ez a templom és iskola hosszú időn keresztül betölthesse hivatását.
Boldog Apor Vilmos, légy közbenjárója a rólad elnevezett iskola diákjainak, pedagógusainak, szüleiknek, és a Szentlélek-plébánia közösségének.
Vissza