Fülszöveg
Egy világtól elzárt farmon élő háromtagú litván család életébe szinte berobban egy addig intézetben nevelkedett kisfiú. A művészi tehetséggel megáldott, de depressziós Isabelé, a családfői szereppel viaskodó és felesége ragaszkodásáért küzdő Liudas, a korát meghaladóan okos és figyelmes fiuk, Gailius, valamint a minden képzeletet felülmúlóan „problémás" iljusa sorsa egy drámaian szép és felkavaró összekapaszkodás- és szétválástörténet, amelyben végül a szeretet látszik győzedelmeskedni. Cerniauskaité egyéni elbeszélésmódja mesterien teremti meg a balladisztikus hangulatot, amelynek lírai homályából fokozatosan bontakozik ki a szereplők rendkívül árnyalt, rejtett utalásokkal teli viszonyrendszere, finom részletekig megmunkált karaktere és szívszorító belső világa.
„A gyerekhez ugrott és megrázta, mintha abban bízott volna, hogy a szög kipottyan, mint a visszajáró apró az automatából. Úgy tűnt, Hja szokva volt ehhez, összehúzta magát, és szófo-gadóan elernyedt, mintha lelkét a...
Tovább
Fülszöveg
Egy világtól elzárt farmon élő háromtagú litván család életébe szinte berobban egy addig intézetben nevelkedett kisfiú. A művészi tehetséggel megáldott, de depressziós Isabelé, a családfői szereppel viaskodó és felesége ragaszkodásáért küzdő Liudas, a korát meghaladóan okos és figyelmes fiuk, Gailius, valamint a minden képzeletet felülmúlóan „problémás" iljusa sorsa egy drámaian szép és felkavaró összekapaszkodás- és szétválástörténet, amelyben végül a szeretet látszik győzedelmeskedni. Cerniauskaité egyéni elbeszélésmódja mesterien teremti meg a balladisztikus hangulatot, amelynek lírai homályából fokozatosan bontakozik ki a szereplők rendkívül árnyalt, rejtett utalásokkal teli viszonyrendszere, finom részletekig megmunkált karaktere és szívszorító belső világa.
„A gyerekhez ugrott és megrázta, mintha abban bízott volna, hogy a szög kipottyan, mint a visszajáró apró az automatából. Úgy tűnt, Hja szokva volt ehhez, összehúzta magát, és szófo-gadóan elernyedt, mintha lelkét a testének elérhetetlen mélyébe küldte volna.
- Ne rázza Lenyelte - suttogta Izabelé."
„Mama nagyon megijedt, mikor sírni kezdtem, hasonlított a roham kezdetére. Annak az állandóan bennem lapuló vadállatnak a rohamára, ami figyelmeztetés nélkül kidugja a pofáját, és mindenkit megrémiszt. Én ővele élek, de soha nem találkozom vele. Mikor kidugja a pofáját, én visszavonulok. Mamától és apától tudok róla. Az ő életüket gyötrelmessé tette ez a vadállat."
„Hja azonban tudta, hogy minden, ami mesével kezdődik, előbb vagy utóbb az élettel ér véget. Az életben pedig semmi nem tart sokáig. Mindennap elvesz tőled valamit, és ha ajándékot kapsz, az is csak arra való, hogy elvegyék tőled. Az, aki ilyen kegyetlenül játszik velünk, a saját élvezetére teszi ezt."
LAURA SINTIJA CERNIAUSKAITÉ (1976) litván író, költő, drámaíró. írói pályáját novellákkal és színdarabokkal kezdte, műveiben érzékenyen ábrázol szokatlan és bonyolult emberi kapcsolatokat. A Lélegzet a márványon című regénye elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, 2018-ban pedig filmadaptáció készült belőle.
LACZHÁZI ARANKA (l970) az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékének oktatója. Tudományos tevékenysége a balti nyelvekre, elsősorban a lett és litván nyelvre irányul. E két nyelvből, illetve oroszból fordít. Kiadónknál korábban megjelent fordításai: Giedra Radvilaviciüté: Mo éjjel a falnál alszom-, Undiné Radzeviciüté: Halok és sárkányok.
Vissza