Lejtőn/A teve

Előszó

Rasin Nikolajevics Pál kibámult a hotelszoba ablakán és elgondolkozva nézte a tengert.
Sötétkék gárdatiszti uniformisa megfeszült karcsú, arányos termetén. Hajadonfővel állott a nyitott ablaknál és a könnyű márciusi szél kedvére fodrozhatta gondosan oldalrafésült szőke haját. Keskeny, finom vágású szájában vékony női cigaretta füstölgött.
Tekintete messzire elkalandozott a játékos hullámok felett. Most először volt Monte-Carlóban, első ízben látott tengert és a víz nagyszerű varázsa még lenyűgözve tartotta. Fiatalságát, majd később katonaéveit is Moszkvában töltötte : egyetlen egyszer volt látogatóban Péterváron nagynénjénél, atyjával, Rasin Ivanovics Nikolaj tábornokkal és egyszer-másszor elkísérte atyját Dulohowba, a permi kormányzóságba, ahol a birtokuk feküdt. Most már második hete tartózkodott Monte-Carlóban és itt minden anynyira újszerű és idegen aromájú volt neki, hogy nem tudott egykönnyen betelni ennek az előtte ismeretlen életnek a varázsával. Minden nap megújuló csodálkozással vette tudomásul a halványkék, majdnem valószínűtlen könnyűségű eget, a dús pálmákat, a korzó fantasztikus nyüzsgését, a kaszinó villanyfényben úszó termeit, a fák egészen különös, bódító lehelletét, a túlzott és izgató nőket, az éjszakába húzódó szakadatlan játékot és mindenekfölött a tengert, amely kiszámíthatatlan szeszélyességével mindennap új meg új csodával lepte meg bámulóját. Vissza