Leíró magyar nyelvtani gyakorlatok

Előszó

A főiskolai magyar nyelvészeti oktatás tengelyében természetszerűleg a mai magyar nyelv rendszerének vizsgálata áll. A magyar nyelv bonyolult rendszerének megismerését - átfogó egészében vagy egyes részletkérdéseiben - lehetővé teszik a magyar nyelvtudomány művelőinek kiváló kézikönyvei (elsősorban a legújabb, legteljesebb összefoglalás: A mai magyar nyelv rendszere I-II.) és tanulmányai, főiskoláinknak közel két évtized óta állandóan csiszolódó jegyzetei stb. Ha azonban a nyelvi rendszernek nem elméleti útjait keressük, hanem a nap mint nap előttünk felbukkanó egyes nyelvi tényeket szemléljük, az elméleti rendszer megannyi gyakorlati lecsapódását, az egyes nyelvi elemek különböző előfordulási szerepét, felhasználási formáit, módjait és lehetőségeit, ha azt vizsgáljuk, hogy egy bizonyos megnyilatkozás elemei hogyan, milyen törvényszerűségek alapján kerülhettek egymással ilyen vagy amolyan kapcsolatba, ha egy megnyilatkozás elemeit bele akarjuk helyezni a nyelvnek már megismert elméleti rendszerébe, nemcsak a kívülállók és kezdők, hanem a tapasztalt szakemberek is ingoványos területen találják magukat, és nem szívesen tartózkodnak rajta. Ennek következménye, hogy mai napig sincs olyan részletesen eligazító segédkönyvünk, amely a magyar szakos tanárjelölteknek, a fiatal pedagógusoknak vagy bárki más érdeklődőknek feleletét adjon, illetőleg lehetővé tegye a felelet gyors, könnyű megtalálását a nyelvi rendszer legkülönfélébb gyakorlati megnyilvánulásainak ágas-bogas rengetegében. (Voltak ugyan már ilyen jellegű 'kezdeményezések, főleg BENKŐ-SZEMERE, Nyelvtani elemzések I., RÁCZ, Nyelvtani elemzések II-III. , A Nyelvőr egyes cikkei, különböző nyelvművelési kiadványok stb.)
Egyszerűen szólva és a kérdést főiskolai nyelvészeti oktatásunkra korlátozva, hallgatóink megtanulhatják jegyzetükből azt, hogy például: a mondat építménye az állítmányi szerkezet pillérén nyugszik, megismerik ennek fő vonásait, kifejező formáit, mégis a mondatok sokszínű variációjában minduntalan bukkannak olyan szerkezetekre, amelyekben nem ismerik föl vagy nem látják határozottan, pontosan az alanyt és az állítmányt. Vissza