A Szent Johanna gimi - Együtt

Előszó

Január 19., hétfő
Ma volt a második félév első tanítási napja a Szent Johannában. A suliban sok vizet nem zavart a félévkezdés, semmi drasztikus nem történt, egyedül a szülői érdekelt mindenkit, szinte egész nap folyt a latolgatás, hogy kire mi vár otthon kora este. Az egyórás netkorlátozás miatt (amit a szüleim előszeretettel alkalmaznak, mondván, hétköznapokon pont elég egy órát neteznem) meg sem kíséreltem bekapcsolni a notebookom, gondoltam, majd miután anyu hazaért. Ezért kora estig olvastam (elkezdtem Hermán Melville Moby Dickjét), aztán amikor megláttam, hogy a kocsi fényszórója bevilágít a nappali ablakán, becsuktam a könyvet. Anyu hazaért. Vacsora közben (addigra már apu is csatlakozott hozzánk) aztán rátértünk arra, hogy mi volt a szülőin. Anyu szerint az ofő csak jókat mondott rólam, évfolyam harmadikként zártam a félévet (az a nyomorult rajzjegy jól lerontott, de mindegy), a hátam mögött egy tanulmányi verseny első helyezésével pedig abszolúte nincs panasz rám. Ezt azért jó tudni. ©
- Ami a második félévet illeti, Haller tanár úr borzasztóan lelkes - mesélte tovább anyu, miközben újabb adag párolt spárgát pakolt a tányéromra. Pedig az eredeti adagot is épphogy csak le tudtam gyúrni.
-Igen? - kérdeztem, és próbáltam a tányér szélére tolni a zöldségeket.
- Persze! Az iskola remek programokat szervez, egy percig sem fogtok unatkozni.
Na nem mintha az első félévben olyan sok időm maradt volna unatkozni, inkább úgy mondanám, hogy néha levegőt is elfelejtettem venni, mert éppen nem értem rá. Persze ma már belátom, hogy bár általános után baromian elleneztem a Vissza