Lehetséges évszakok (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

Első fejezet

A hír bizony nem volt kellemes, értetlenül forgatta ujjai közt a levelet, letette az íróasztal egyik sarkára, majd bedobta a fiókba, ismét elővette, újraolvasta, negyedszerre vagy ötödszörre, becsusztatta a jobb, majd a bal oldali zsebébe, sehogyan sem talált számára megfelelő helyet, végül kivette pénztárcáját és idegesen iratai közé süllyesztette. Dolgozni próbált, lediktált valami szöveget, gépelésre kiadott anyag után érdeklődött, feketével kínálták, aztán vidékkel beszélt telefonon, átnézett pár iratot, felugrott a székről, körbejárta a helyiséget, megállt az ablaknál, kinyitotta, tekintetét az utcára szegezte. Magas, karcsú tömbházak, lapos tetők, erkélyek, függőleges és vízszintes neon reklámóriások, már leoltották őket, és valahol lent az utcai átjáró, gépkocsik, járókelők, a hétköznapi reggelek egyhangú nyüzsgése. Megitta a feketét, a műanyag tálcán levő kancsóból vizet töltött, állott volt, bosszankodott, hozhattak volna friss vizet, eszébe jutott, hogy nem nézte át a napisajtót, lefoglalták a tennivalók, kissé ingerülten olvasta a gazdasági rovat egy bíráló cikkét, átfutotta a külföldi hírek címeit, és fáradtan, kedvetlenül nekidőlt a szék támlájának, a számok táncoltak a szeme előtt, semmi sem hatolt el a tudatáig, semmi sem kötötte le, minden összefüggéstelenül lebegett körülötte. Vissza