Előszó
LEHÁR FERENC ÉLETE
„Az operett nem halt meg, csak azok pusztulnak el, akik nem tudnak mit kezdeni vele, a kliséírók és majmolok. Minden igaz művész olyan, mint az alagútrobbantó, aki hegyek...
Tovább
Előszó
LEHÁR FERENC ÉLETE
„Az operett nem halt meg, csak azok pusztulnak el, akik nem tudnak mit kezdeni vele, a kliséírók és majmolok. Minden igaz művész olyan, mint az alagútrobbantó, aki hegyek sötétségén át a túloldalon napvilágra tör. Új anyag, új emberek, új formák kellenek! Én a jelen embere vagyok, és az egész jelen nem más, mint egy nagy kísérleti műhely a jövő nemzedék számára. A jelen átgyúrta a drámát, átgyúrta a regényt és a vígjátékot, miért ne gyúrhatná át az operettet is?"
Lehár Ferenc
Az egykor méltán népszerű színházi lap, a Délibáb beszámolója szerint Lehár vezetékneve igencsak szlávosan hangzik, pedig a francia Le Harde-ból származik. Így hívták ugyanis Napóleonnak azt a tisztjét, akit Szuvorov katonái morva földön keresztül hurcoltak hadifogságba. A fiatalember Schönwald közelében szerencsésen megszökött őrzőitől, és egy parasztlány segítségével menekült, akit nemsokára feleségül is vett. A francia családnév aztán Lehárra változott. Az egykori francia tiszt leszármazottai egyszerű földművelők voltak, s dédunokái közül került ki az első Lehár-muzsikus: Franz Lehár.
Az ifjú muzsikus egy darabig Bécsben, a Theater an der Wien zenekarában fújta a kürtöt - ugyanott, ahol jó fél évszázaddal később zseniális fiának művei kezdték meg világsikerű útjukat.
A katona-karmester Franzot 1868-ban Komáromba helyezték, ahol hamarosan megnősült. A komáromi Nádor utcában született 1870. április 30 -án elsőszülött fiuk, a későbbi híres zeneszerző, Lehár Ferenc.
A családfő garnizonról garnizonra vándorolt, és a változatos környezet, a sokféle nemzetiség, mely így életük részévé vált, nem maradhatott hatástalan egy zenei csodagyerek lelkére - mert a kis Lehár fiú az volt.
Vissza