Legszebb Grimm mesék

Előszó

Részlet:
A tizenkét királyleány cipellői

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak tizenkét leánya, egyik szebb, mint a másik. Vigyázott rájuk a király szörnyen, hétfejű sárkánynál éberebben. Nagy terem volt a hálópalotájuk s mikor aludni tértek, rájuk zárta a király az ajtót, még vaspántokat is rakott rá, valahogy ki ne szökhessenek, be se juthasson senki emberfia. Mégis, mégis, minden istenadta reggel, mikor kinyitotta az ajtót, szétszaggatva, lyukas talppal, agyonnyűtten találta a küszöbön mind a tizenkét leány cipellőit. Látszott, világosan látszott, hogy táncoltak az éjszaka, úgy rúgták szét a cipellőiket, de senki sem tudta, hol járhattak. Végre kihirdette a király, hogy aki kitalálja, hol táncolnak éjnek-éjszakáján a leányai, arra hagyja halála után az országot s az feleségül választhat egyet a leányai közül. De aki ki nem találja, annak elütteti a fejét.
Nemsokára jött is egy királyfi, az vállalkozott a nehéz feladatra. Örült a király, megvendégelte a királyfit, este pedig elvezette a szobájába; az éppen a királykisasszonyok hálópalotájából nyílott. Ott volt a királyfi nyughelye, onnan kellett volna meglesnie, hová mennek el éjszaka a kisasszonyok táncolni. De bizony nem leshetett meg szegény feje semmit; mert alig ült le az ágyára, nagy álmosság szállta meg hirtelen; bekoppant a szeme, aludt reggelig, mint a holt. Reggelre ott volt megint a sok széttáncolt cipő a küszöbön. Második, harmadik napon sem ment ez másként, ekkor letelt a próba ideje, elütötték a királyfi fejét. Sokan jöttek még utána szerencsét próbálni, de fejével lakolt valamennyi, a királylányok meg vígan táncoltak tovább. Vissza