Légkör 1996/3.

Előszó

Részlet:
Az éghajlat fogalmáról a Meteorológiai és a Földrajzi Társaság kezdeményezése nyomán, Majos György előszavával és Czelnai Rudolf feladat meghatározásával keretbe foglaltan megrendezett vitaülésnek és az azt követő pályázatnak a "Légkör" 1993. és 1994. évi különszámában közreadott anyaga jól tükrözi, hogy az éghajlat várható alakulását elemző széleskörű nemzetközi kutatások fordulóponthoz érkeztek. A gyakorlati kérdés feltevésekhez igazodó tárgyszerű helyzet feltárásban és értékelésben impozáns következetességgel és hatékonysággal elért kezdeti eredmények bizonytalanságai és ennek egymással sokszor ellentétes megítélése arra utal, hogy most már valószínűleg csak az alapvető fogalmi, szemléleti és módszertani kérdések felvetése és újragondolása útján lehet az éghajlati folyamatok megértésének és előrevetőtétének érdemlegesen magasabb szintjeire eljutni. Bussay Attilának és Mika Jánosnak pályadíjjal elismert munkája, de a két különszámban közölt valamennyi további dolgozat is, értékes gondolatokkal járul hozzá a tárgykör alapjainak ilyen útkereső újragondolásához. Ezekhez szeretnék az alábbiakban csatlakozni néhány hidrológiai és hidraökológiai hangsúlyú gondolattal.
Egység a sokféleségben
Szerkezeti tagoltságát és folyamat-irányító rendjét tekintve bolygónk éghajlatának talán legszembetűnőbb és az élővilág számára legfontosabb sajátossága az állapot jellemzők helyi sokféleségének és ezeket fenntartó folyamati rend globális egységének több milliárd éven át megőrzött, viszonylag szűk határok közötti összhangja - holott időközben mind a napsugárzás erőssége, mind a planetáris fejlődés belső adottságai irányzatai igen jelentős mértékben változtak. Vissza