Legistica

Előszó

A jogalkotástan (legistica) viszonylag újkeletű, rendszerezett ismeret, amelynek tárgya - látszólag magától értetődően - a jogszabályok alkotása, vagyis a jognak a jogalkotás számára való fogalma és a jogalkotás megvalósulása. Tárgya tehát egy egységes fogalomkészlet kialakítása és egy egységes műveletrendszer bemutatása. A fogalmak többnyire jogintézményeket, a műveletek eljárási módot és feltételeket jelentenek. Mindkettőből egységes formák következnek, így a fogalmak és a műveletek alapformákat egyaránt tartalmaznak.
Mindez pillanatnyilag, több értelemben is, szintetikus ismeret. Alapjai különféle jogi szaktudományokból erednek: elsősorban az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a polgári jog, a büntetőjog, valamint a jog- és állambölcselet elvi tételeire és dogmatikájára vezethetők vissza. Alapjaihoz hozzátartoznak nem-jogtudományok is, pl. a szociológia, a közgazdaságtan, az etika, a filozófia, a pszichológia, a szervezéselmélet, a logika egyes módszereinek az alkalmazása. A jogalkotástan mégsem ezeknek a kivonata, vagy egyszerű összekapcsolása.
Ami mindezeket egy viszonylag egységes jogalkotástanban egybefűzi, alapvetően nem valamilyen teoretikus lelemény, hanem egy jellegzetes tevékenység az állami működésben: a tényleges jogalkotás. Az ezzel összefüggő ismeretek egybefoglalása praktikusan elsősorban azért vált gyakorlati feladattá, hogy egységes ismeretek és egységes módszerek alkalmazásával oldják meg feladataikat azok, akiknek a munkája többnyire, vagy kizárólag jogszabálytervezetek elkészítéséből áll. A mai időkben, elsősorban a közigazgatásban, egyre több szakembert alkalmaznak azért, hogy jogszabálytervezeteket készítsen, illetőleg értékelje a mások által elkészített jogszabálytervezeteket. Bizonyos értelemben az ismeretanyagnak egy része technikai minimum mindazok számára, akik hivatásszerűen jogszabályszerkesztéssel foglalkoznak.
A jogalkotástan félreértése lenne azonban azt úgy elképzelni, mint a jogszabályszerkesztői vagy kodifikátori szakma mesterségbeli fogásainak gyűjteményét. A hasznos, gyakorlati ismeretek egybegyűjtésén már messze túljutott, bizonyos értelemben vagy legalább részben "katedra-tudománnyá" vált. Sem egyiket, sem másikat nem szükséges ezúttal lekicsinylő értelemben érteni. A jogszabályszerkesztő mesterségbeli jártassága különleges jogászi ismeret - szerkesztő, olykor „cautelaris" jogászatnak nevezett eljárás de nem „tan". Vissza