Előszó
MONOLÓG.
Tisztelt hallgatóim, a mint látják önök
Egy ifjú gavallér áll itt szemök előtt;
Külsőm tökéletes!... (csak a ruhát értem)
Erre ügyelni kell annak, ki még nőtlen!
S ha tudnák, mily...
Tovább
Előszó
MONOLÓG.
Tisztelt hallgatóim, a mint látják önök
Egy ifjú gavallér áll itt szemök előtt;
Külsőm tökéletes!... (csak a ruhát értem)
Erre ügyelni kell annak, ki még nőtlen!
S ha tudnák, mily unalmas ez az öltözködés!...
De ha ezt nem tesszük, ránk az ördög se néz...
Csakis ez tartja még mibennünk a lelket...
Jaj de unalmas is ez a nőtlen élet!
Szivemből meguntam e rideg életet
A melyben az ember folyton szenved, eped...
Rabszolgája lenni a kaczér hölgyeknek,
A kik végül minket mindig kinevetnek.
El is határoztam: megnősülök végre,
De hiába minden, hajóm nem ért révbe.
Szerettem egy lánykát, kedveset, bájolót,
A mint megpillantám szivem tüzet fogott -
Érzém, hogy nélküle élni már nem tudok
Legjobb lesz, ha néki tüzesen udvarlok.
[Gyorsan.]
Sarkában voltam hát minden pillanatban
Egyetlen szavára tizet is ugrottam
Kisértem az utczán, hordtam csomagokat
Tuczatjával küldtem a remek csokrokat.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal