Legendák, kódexek, források

Előszó

Részlet a könyvből:
"H. Tóth Imre professzor köszöntésének bevezetésére nem véletlenül választottam Vladimír Georgiev szavait. Ennek a választásnak több oka is van, de ezek egyike sem az, mintha az ünnepelt az újgrammatikusok közé tartozna. A látni vélt analógia alapja valami egészen más.
H. Tóth professzor igazán elégedett ember lehet, meg is van erre minden oka. Valamennyien tudjuk persze, hogy éppen örökké nyughatatlan, állandóan új kihívásokat kereső természete az, mely megakadályozza őt abban, hogy kényelmesen - ahogy mondani szokás: a fotelben hátradőlve - nézzen vissza bámulatosan gazdag eddigi életpályájára, melynek néhány állomására fogok csak rávillantani.
1954-ben szerez diplomát a Szegedi Egyetemen, melynek 1961-től oktatója. 1986-ban eléri a legmagasabb oktatói beosztást: egyetemi tanárrá nevezik ki. 70. életévét betöltvén 2002-ben nyugdíjba vonul, azóta emeritus professzor.
Szegedre kerülését követően azonnal beleveti magát a tudományos munkába: 1961-től aspiráns. Témavezetője Kniezsa István, az ő halála után Hadrovics László. 1962-ben bölcsészdoktor, 1967-ben kandidátusi fokozatot szerez. A nyelvtudományok doktora címet 1985-ban kapja meg.
A száraz tények nem tükrözik hűen azt a hatalmas munkát, melyet tudós oktatóként a tanítványok nevelésére fordít. Évtizedeken át irányítja szakterülete tudományos diákkörének munkáját; kollégává lett tanítványaiból kutatócsoportot szervez. Programvezetőként a nyelvészeti doktori (PhD) képzés emblematikus alakja. Karunk nyelvészeti habilitációs szakbizottságát is irányította.
Kitartó munkáját elismerések kísérik. Még a nyolcvanas évek elején magas bolgár állami kitüntetésben részesül: megkapja a Cirill-Metód-rend első fokozatát. 2002-ben a Bolgár Tudományos Akadémia külföldi tagjává választják, több bulgáriai egyetem díszdoktorrá avatja. Anyaintézményében a - ahogyan már említettem - professzor emeritus címet kap, 2006-ban pedig a város ajándékozza meg a Szegedért Alapítvány tudományos kuratóriumának díjával." Vissza