Előszó
Immár a negyedik kötetet tartja kezében a Kedves Olvasó abból az antológia-sorozatból, amely a vízről, földi létünk egyik éltetőjéről összegyűjtött verseket, dalokat adja közre.
A Kárpát-medence folyói, vagy a tündéri Balaton ihlette alkotások után most arra vállalkozott a szerkesztő, hogy bemutassa: a légből (a szót 1813-ban Kazinczy alkotta a levegő-ég szavak összevonásából) kapott csapadék miként ihlette az írókat, költőket, zeneszerzőket.
A gondosan válogatott anyag - kiegészítve történelmi, tudományos magyarázatokkal, népi jóslásokkal - körbe vezet bennünket az esztendőn, tavasztól tavaszig mutatja be, hogy a természet miként ajándékozza vagy bünteti meg az embert, mikor épít, szerez örömöt, vagy mikor árasztja el, semmisíti meg környezetünket.
Igen, a természetben nagy a távolság a tarka szivárvány és a tomboló vihar, a szemerkélő eső és a napokig tartó, özönvíz-szerű esőzések között, s természetesen messze vannak egymástól e jelenségek-történések érzelmi kifejezési módjai is. Azt tudjuk, hogy a természetben rend uralkodik, noha most azt is gyakran gondoljuk, hogy ez felbomlani látszik, s ennek okozója az ember, aki beavatkozásaival veszélyezteti ezt a rendet, s olykor az ökológiai katasztrófa vízióját vetíti elénk. Sokszor mondjuk, hogy ilyen vagy olyan idő nem volt régen, kiszámíthatóbbak voltak az évszakok, most mintha szélsőségesebb lenne a természet, elmosódtak a tavasz, nyár, ősz és tél meghatározó jegyei, óvodába mentek gyerekek, akik nem láttak itthon havat, el-elmaradoztak az aranyat érő májusi esők, és még hosszan lehetne sorolni panaszainkat az utóbbi két évtizedről.
S lám, az idei tél mintha megcáfolta volna az előbbieket: hozott nagyon hidegeket és sok havat, beteljesítette a népi mondásokból fakadó bölcsességet és tapasztalatot. Az is lehet, hogy helyrebillen valamelyest a megbomlani látszó egyensúly?
Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, viszont a kötetben szereplőkre igen.
Áprily címadó kérdésére - Akarsz-e fényt? - gyönyörű választ kapunk: „S a verandán szétsugaraz a tavasz szőkesége", de a tudományos érdeklődést kifejező kérdésekre is választ kap az olvasó. Az irodalmi és zenei anyag inkább a természettel való találkozások ihletettebb, békésebb pillanatait közvetíti az olvasó felé. Legyen e kötet a szerkesztői szándék, s a kíváncsi, csendre és elmélkedésre vágyó emberek találkozásának forrása.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal