Lechner Ödön

Fülszöveg

A nemzeti önkifejezésre való törekvés a századforduló idején a velünk szomszédos országok mindegyikében megjelent, s mindenütt a helyi történelmi stílusok valamelyikére, illetve a regionális népi építészet emlékeire épült rá. Valamennyi efféle irányzaton, s a századforduló egész építészetén belül Lechner Ödön az egyetlen, aki az általa forrásnak tekintett történeti motívumkincsből nem historizáló felfogással hozott létre korszerű „magas művészeti" stílust. Ennek révén művészete felülemelkedett a regionális és nemzeti kategórián.
A magyar népművészet, amely eleven erővel volt még jelen a századfordulón, kivételes megújuló képességgel rendelkezik, s zenei és tárgykultúrájában is olyan örökséget hordoz, amely a nemzet történeti kategóriájának időbeli és térbeli határait meghaladja. Lechner a századfordulón úgy fordult a népművészeti motívumkincshez, mint amely kifejezi a nemzeti hovatartozást, ám az eredmény magán viseli a népművészet nemzeten túlmutató, egyetemes vonásait. Lechner... Tovább

Fülszöveg

A nemzeti önkifejezésre való törekvés a századforduló idején a velünk szomszédos országok mindegyikében megjelent, s mindenütt a helyi történelmi stílusok valamelyikére, illetve a regionális népi építészet emlékeire épült rá. Valamennyi efféle irányzaton, s a századforduló egész építészetén belül Lechner Ödön az egyetlen, aki az általa forrásnak tekintett történeti motívumkincsből nem historizáló felfogással hozott létre korszerű „magas művészeti" stílust. Ennek révén művészete felülemelkedett a regionális és nemzeti kategórián.
A magyar népművészet, amely eleven erővel volt még jelen a századfordulón, kivételes megújuló képességgel rendelkezik, s zenei és tárgykultúrájában is olyan örökséget hordoz, amely a nemzet történeti kategóriájának időbeli és térbeli határait meghaladja. Lechner a századfordulón úgy fordult a népművészeti motívumkincshez, mint amely kifejezi a nemzeti hovatartozást, ám az eredmény magán viseli a népművészet nemzeten túlmutató, egyetemes vonásait. Lechner építészeti nyelve felismerhetően és érzékelhetően kötődik a népművészet formavilágához, de azt építészeti stílussá alakítva, kiemeli etnikai határai közül. A lechneri építészet legjelentősebb és legmaradandóbb gondolata a környezetalakítás formanyelvi megközelítése. A technika és technológia új lehetőségei az ő számára nem a történeti formáktól való megszabadulást, hanem egy új építészeti nyelv kialakításának esélyét kínálták. Lechner mint az új korszellem képviselői, a logikus, tiszta, őszinte építészet követelőjeként lépett fel, valójában az individuális alkotásnak helyet teremtve. De amíg a historizmus tagadása Európa fejlett nemzetállamaiban a minden hagyományosan értelmezhető jelentéshordozó elemtől, „dísztől" való megszabadulást jelentette, addig Lechner a soha nem volt nemzeti stílus eszméjét helyezte a keletkezett vákuumba; a modern építés új anyagai, új statikai vívmányai által követelt új formák az ő ceruzájának nyomán egy hagyományos kultúra nyelvén szólaltak meg. Vissza