Leányok

Előszó

Részlet a műből:

"Itt a szekrényük leányok! - mondta az öreg Fleschné s azzal kinyitott egy barnára pulitirozott, régi és rossz szekrényt. Fele hosszú ruhára, fele fehérneműre volt berendezve s a kétfelé nyíló ajtó sarkánál, gombostűfejnyi, gyanus budapesti pontok feketéllettek.
A két fiatal leány megnézte a szekrényt s összemosolyogtak. - Figyelmeztem magukat, - szólt élesen, a szemöldökét összehúzva és rossz magyarsággal az öreg asszony, aki észrevette a leányok kicsinylő mosolyát - követelőzni nem szabad. Ami van, azzal beérni. Husz forint nem lehet adni tükrös sifon, bársony garnitur, réz-ágy. Husz forint, az semmi Budapest! Az csak jó egy olyan bolond, mint én vagyok, meg a leányom. Mi csak adjuk lakást tisztességes fiatal leányok. Szoba úr, férfi, nekünk nem kell. Én leányom fiatal, nekünk nem kell háznál pletyka. Iskolás leány, más. Nekünk nem kell haszon, nekünk kell vidámság, becsület házban. Reggel kávé, kenyérrel, a Rebi nagyszerű kenyeret süt. Látták már a Rebit? az nagyszerű cseléd. Kicsit goromba, kicsit felesel, kicsit piszkos, de becsületes. Négy év óta van neki egy szerető. Melyik pesti cseléd van négy esztendő egy szerető? Délbe két tál étel, szombat, vasárnap három. Szombat van én ünnep, vasárnap leányom ünnep. Leányom katholik.... Most pakoljanak, azután vacsorázunk.
Végigment a szobán s a két leány egyedül maradt." Vissza