Előszó
Részlet a könyvből:
Nella a nyitott ablaknál állt és a holdsütötte kertbe nézett. Láthatta a sok lakodalmi vendéget, hallhatta az oldalsó terraszról a zenekar halk muzsikáját, hallhatta a vidám...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Nella a nyitott ablaknál állt és a holdsütötte kertbe nézett. Láthatta a sok lakodalmi vendéget, hallhatta az oldalsó terraszról a zenekar halk muzsikáját, hallhatta a vidám nevetést és a coctailos poharak csengését. Egy percre látta Bartont is, ahogy keresztülmegy a gyepen, óriási, poharakkal megrakott tálcával.
Ott állt pompás menyasszonyi ruhájában, fátyollal; bájos, csillogó, rézvörös haja, mint lágy keret vette körül szép arcát és még élénkebben kiemelte bíborszínű ajkát és nagy, csillogó szemét.
Háta mögött kísértetiesen csöndes volt a szoba. Valami furcsán fojtó, szinte megbénító volt ebben a csöndben.
Bob várta őt és Nella tudta, hogy Bob ideges, ő is ideges volt, noha mindig híres volt a hidegvéréről. Vadászott Afrikában oroszlánokra, bejárta yachton a Földközi-tengert, lebukott lováról pólóversenyen - de a híres Nella Arden, az Arden-milliók örököse, mindig félelem, remegés nélkül állta idegrendszerének rázkódtatásait.
De most ideges volt és valahogy megborzongtatta a gondolat, hogy harminc perc múlva el kell sétálnia a Greenacresben összegyűlt sok lakodalmi vendég előtt. Pedig Nella szívből útálta a nyilvánosságot, az újságírókat, a fényképezőgépeket...
Vissza