A keleti hantik vokális népzenéje

Előszó

A keleti hantik zenéjéről megjelent leginkább mérvadó mű mindmáig A. O. Väisänen Wogulische und ostjakische Melodien című, 1937-ben Helsinkiben kiadott könyve. Az ebben közölt 52 keleti hanti dallamot F. K. Kaijalainen vette fonográfhengerre 1898. és 1902. között, a lejegyzéseket Väisänen készítette.
A keleti hantik azóta megismert énekei lehetővé teszik e lejegyzések értelmezését, egyes esetekben revízióját, s kiegészítik ismereteinket erről az énekes kultúráról. Valószínű, hogy 1990 és 1993 között az utolsó énekeseket sikerült megtalálnunk, hiszen e nép amúgy is kis lélekszámú, s egyre kevesebb köztük, aki még ismeri az éneknyelvet és az énekek dallamának, szövegének szerkesztési szabályait. Ezért tartottam fontosnak ezeknek az énekeknek és a velük kapcsolatos kutatási eredményeknek a közreadását, annak ellenére, hogy a kutatás korántsem tekinthető lezártnak. Köszönettel tartozom a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének, hogy utazásaimat anyagilag támogatta. Köszönet illeti expedíciós társaimat, Csepregi Márta nyelvészt és Kerezsi Ágnes néprajzkutatót kinti és itthoni segítségükért, értékes tanácsaikért és a beszélgetésekért, melyekből igen sokat tanultam. Ugyanígy Vikár László professzor urat, aki példájával és munkám iránt mutatott érdeklődésével egyaránt bátorított, ezenkívül tanulmányom jelen formájának kialakításában is nagy segítségemre volt.
Köszönettel tartozom a Jyväskyläi Egyetemnek, ahol a Matti Vainio vezetésével működő Kodály-projektben dolgoztam a finnugor zene kutatása terén. A projektet az egyetemen kívül a Finn Akadémia és a Finn, valamint a Magyar Művelődési Minisztérium támogatja. Külön köszönettel tartozom Matti Vainio tanszékvezető úrnak, aki fölfigyelt munkámra, fölajánlotta számomra a lehetőséget, hogy a Jyväskyläi Egyetemen tudományos fokozatot szerezzek, és tanácsaival, valamint szervező munkájával mindvégig segítségemre volt. Vissza