Magyar Uriasszonyok Lapja 1930. december 1.

Előszó

Részlet:
"Kevés szó esik a méhészekről minálunk. Ezek a szelidlelkű, dolgos, lelkes emberek kora tavasztól késő őszig foglalatoskodnak a kaptár körül és csak a méhek szorgosságával mérhető fel az állandó figyelmet követelő munka, amelyet naphosszat végeznek. Talán azt sem tudják sokan, hogy leginkább tisztviselők, tanárok, tanítók, katonatisztek, a városi élettől visszavonult emberek űzik a méhészkedés nagy fáradsággal járó, kevés haszonnal kecsegtető, de eszményien szép mesterségét. Szabad idejüket a méhészet körébe vágó szaklapok és tudományos művek olvasásával töltik, egészen felolvadva nemes passziójukban, amely a közélelmezés egyik igen fontos hajtóereje — volna, ha az arra illetékesek nagyobb figyelemmel és szeretettel fordulnának a lelkes magyar méhészek felé. Tudni kell ugyanis a következőket: Magyarországon ezidőszerint kétszáz vagon méz várja az elhelyezést. Tessék elképzelni: kétszáz vagon! Hány millió méh, hány ezer ember munkáját jelenti ez a hatalmas mennyiség! Kétszáz vagon méz hever eladatlanul. A belföldi piac nincs megszervezve, a magyar mézet fogyasztó Ausztria és Csehszlovákia pedig magas vámokkal zárkózik el a méz bevitele elől. Már most mi történik ezzel a kétszáz vagon mézzel? Áll és sűrűsödik. Elveszti apránként azt a gyönyörű sárga, áttetsző színét, a kívánatos folyékonyságát és bizony a zamatát is. Elsőrendű élelmicikkből előbb másodrendűvé lesz, majd közönséges selejtáruvá degradálódik. Mitévők legyenek hát a magyar méhészek azzal a rengeteg mézzel, amely — majdnem azt mondhatnák stílszerűen — a nyakukon ragadt? Mézről lévén szó, vágjanak talán édes arcot a keserű játékhoz? Mert játék ez, kérem, tisztelt közvélemény, játék a magángazdaságnak egy olyan nevezetes faktorával, mint amilyen a méhészet. Hirtelenében nem tudjuk kiszámítani, mekkora summát jelent pengőben az a kétszáz ittrekedt vagon a maga súlyos méztartalmával, de bizonyos, hogy sokezer kisexisztenciát tenne boldoggá — kivált most, zord télidőn — az a pénzecske, ami a nagy gonddal termelt méz eladásából folyna be. Hogy Ausztria és Csehszlovákia súlyos vámokkal sújtja a magyar mézet? Ezen is lehet segíteni. Ott vannak a magyar konzulátusok, ott vannak a szakértekezletek, — tessék megtalálni a módját, hogy a magyar méz olcsóbban jusson ki, rekompenzációs iparcikkek alacsonyabb behozatali vámja fejében. Csak akarni kell, illetőleg tudnia kell róla a kormánynak, hogy kétszáz vagon méz tulajdonosa várja hónapok óta — keserves munkája szerény ellenértékét..."
Vissza