Fülszöveg
Az író vallomása:
"Az életrajz évszámmal kezdődik, az enyém 1900. december 19-cel. A szülőházban karácsonyt várták, a csöndes éjszakát, midőn a világosság győzelmet vesz a sötétségen. S mintha engem is szüntelen vigiliára, virrasztása ítélt volna a sors.
Gyermekkorom, serdülésem Léván folyt, itten végeztem a gimnáziumot, s tanultam meg kételkedni és lázadni. Itten hasonlottam meg a vidéki idillel, éltem át az 1914-ben megindult katasztrófát, majd a régi Európa és a törétenlmi orszgá dőltét.
Azután Budapest következett, a bölcsészkar, az Eötvös-kollégium, 1920-at írtak, meg kellett ismerkednem egy társadalommal, mely ltagdta a történelmet, összecsapásunk elkerülhetetlen volt. Eszertgomtáborba vonultam vissza, a száműzöttek elszántságával készültem arra, ami még csak néhányunk szívében rügyezett. Itten ölelt át érlelőm, megtartón a szerelem. Itten ismerkedtem meg testközelben a halállal. Nem reám sújtott, kegyetlenül büntetett.
1932-ben jutottam vissza Pestre, a bontakozott ki...
Tovább
Fülszöveg
Az író vallomása:
"Az életrajz évszámmal kezdődik, az enyém 1900. december 19-cel. A szülőházban karácsonyt várták, a csöndes éjszakát, midőn a világosság győzelmet vesz a sötétségen. S mintha engem is szüntelen vigiliára, virrasztása ítélt volna a sors.
Gyermekkorom, serdülésem Léván folyt, itten végeztem a gimnáziumot, s tanultam meg kételkedni és lázadni. Itten hasonlottam meg a vidéki idillel, éltem át az 1914-ben megindult katasztrófát, majd a régi Európa és a törétenlmi orszgá dőltét.
Azután Budapest következett, a bölcsészkar, az Eötvös-kollégium, 1920-at írtak, meg kellett ismerkednem egy társadalommal, mely ltagdta a történelmet, összecsapásunk elkerülhetetlen volt. Eszertgomtáborba vonultam vissza, a száműzöttek elszántságával készültem arra, ami még csak néhányunk szívében rügyezett. Itten ölelt át érlelőm, megtartón a szerelem. Itten ismerkedtem meg testközelben a halállal. Nem reám sújtott, kegyetlenül büntetett.
1932-ben jutottam vissza Pestre, a bontakozott ki pályám szélesebb mezőnyben. Sebeket adtam és kaptam. Sohasem kerültem meg a szenbedés tisztító tüzét. Mindent átéltem, ami embert érhet. Mindenért nagy árat fizette.
1941-től könyvtároskodtam Békéscabán, kibontakozott bennem a szépprózaíró, három nemzedék életét ábrázoló regényciklusba fogtam, de torzó maradt, időmből legfentebb novellákra futotta. 1956-tól ismét Budapesten élek, azóta nyolc könyvet írtam. És egyszerre csak megérkezett a hetvenedik esztendő."
Féja Géza a közelmúlt eszetendőkben írt nagylélegzetű tanulmányait, izgalmas vallomásait gyűjtötte kötetbe. Könyvét Adyval kezdi, és a folklór védelmében írott esszéjével zárja. Jelképes cselekedetnek tekinthetjük ezt, az irdoalomban mindig a mély áramokat kereste és eredményüket: a szüntelen új barátokat hódító embert.
Azokhoz az írókhoz vonzódik, akik merészen újat hoztak, de idejében önmaguk klasszikusaivá lettek. Akik meg tudták tagadni a kötelező állhagyományt, de hűségesen a holnapba mentették az igazit. Akik világot teremtettek, és hűségesek maradtak ahhoz. Akik az irodalmi divatokkal szemben ragaszkodtak az egystzerűséghez és az eredetiséghez.
Némelyik tanulmánya, mint a Krúdyról vagy a nyolcvanas Tersánszkyról írott, egész életművet méltat. De az elődökhöz és a kortársakhoz fűződő személyi élményeit is elmondja, ha közelebb visznek az életmű megértéséhez. Nemzedékének prózaírói közöl Tamás Áron, Illés Endre és Szabó Pál keltették benne a legményebb izgalmat, a fiatalabb költők közül pedig a népiséget korszerűen újjáteremtő Simon István és Csanádi Imre. Olykor a hajdani vitázó is hallatja hangját, így Ady egyoldalú értelmezésével vagy a "lázadó modellekkel" szemben.
Évztizedek érlelő munkája érződik egy-egy tanulmányán. Volt türelme megvárni, míg érvényes szót, álló ítéletet tud mondani.
Vissza