Lázadás és reformáció

Előszó

Az előttünk álló negyedévben Királyok és Krónika könyvét tanulmányozzuk. Ezek a bibliai iratok Izrael történetének azzal a kb. 400 éves időszakával foglalkoznak, amelyben királyok kormányozták az országot (Salamontól, Izrael sorrendben 3. uralkodójától a babiloni fogságig). Ezek az iratok feltehetően a Biblia ritkábban olvasott könyvei közé tartoznak, mert többnyire tárgyszerűen, krónika jelleggel ismertetik az eseményeket, mondanivalójuk pedig nemegyszer kifejezetten nyomasztó: a bálványimádás, a pusztítás ijesztő méreteiről, királygyilkosságokról számolnak be. Mégis tanulmányoznunk kell ezeket a könyveket, több okból is: a) „ Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" - olvassuk Pál apostol levelében (I. Kor. 10:11). Ez nyilván az egész Szentírásra, így Királyok és Krónika könyvére is érvényes. b) Éppen az Izraelben uralkodó gyászos állapotok bemutatása bizonyítja, hogy nem szokványos nemzeti történetírást tart kezében a Biblia-olvasó, hanem Istentől ihletett, szent iratot. Hiszen melyik nemzet tárta volna fel ilyen őszintén, kendőzetlenül bukásának és szégyenének pontos krónikáját? Egyedülálló összefoglalás ez, mert pártatlan, tárgyilagos kiértékelésben, mintegy a menny értékítéletének birtokában szemlélhetjük az emberi történelemnek ezt a kis szeletét. c) Azért is szükségünk van ezeknek a bibliai könyveknek a megismerésére, mert segítségükkel - a korabeli történeti háttér és állapotok ismeretében - jobban, mélyebben értjük az ebben a korszakban született prófétai könyvek mondanivalóját, lelki üzenetét és összefüggéseit. Királyok könyvét Jeremiás prófétának tulajdonítják, feltehetően az i. e. VII. sz. végén, vagy az i. e. VI. sz. elején született. Salamon királytól a babiloni fogságig tekinti át az északi és a déli országrész (Izrael és Júda) királyainak történetét. Krónika könyvének szerzője Ezsdrás, kb. az i. e. V sz. második felében. Vissza