Laura Anderson Barbata kiállítása

Előszó

Mitikus utazás

Az ezredforduló művészetét a kulturális helyek és az alkotási folyamatok sokfélesége jellemzi. A világ különböző tájain megszülető és bemutatásra kerülő művek műfaji-tematikai különbözőségei, illetve azonosságai főként a nagy nemzetközi biennálékon, szakmai seregszemléken érzékelhetők, ahol a bőség zavara elmélyülésre, valódi műélvezetre alig hagy időt. Pedig egy távoli ország addig ismeretlen művészét megismerni, munkáiban a különös mellett a közös, jó esetben egyetemes jegyeket felfedezni, idő és figyelem szükséges. Laura Anderson Barbata munkáival sajnos sem Mexikóban, sem azokon a seregszemléken nem találkoztam, ahol a kortárs latin-amerikai művészetről és művészekről igyekeztem újabb információkat szerezni. Ez persze nem őt minősíti, csupán saját korlátjaim be- és a művészeti események, színterek áthelyeződésének felismerése. Amikor azonban megláttam a Káosz rendjében című, 1998-as kiállításának katalógusát, illetve az utóbbi években készült munkák reprodukcióit, melyeken „átsüt" az a fajta érzékiség és érzékenység, mely a jó művek sajátja, egyből tudtam, merre van hazája. A 90-es évek közepétől New Yorkban élő, mexikói származású képzőművész objektjei, installációi és assemblage-ai különös tehetségről tanúskodnak. Munkássága méltán aratott nemzetközi sikert és elismerést, mivel egy olyan komplex vizuális nyelvet fejlesztett ki, mely artisztikus és szuggesztív módon próbálja a világ figyelmét felhívni pusztuló értékeinkre. Az ökológiai - szociológiai problémákra fogékony művész az elmúlt tíz évben több, a világtól elzárva élő indián közösséggel - pl. a yanomamikkal, a ye'kuanákkal és a piaroákkal - is közvetlen kapcsolatba került. Eleinte tán a kíváncsiság hajtotta, esetleg saját gyökereit kutatta, ám a közösen végzett munka gyümölcseként olyan élményben lehetett része, melyet sok spirituális iskola megirigyelne. A hajdani misszionáriusok legjobb hagyományait folytatva pedig rátalált a kollektív tudatalattira. Vissza