Fülszöveg
"Én, Varjas Vincéné született Csikós Anna, iskolázatlan magyar parasztasszony elmondom most az életemet, úgy, ahogy volt, és ahogy el tudom mondani..." ezekkel a szavakkal kezdődik ez a könyv, és az olvasó mindvégig úgy érzi, ennek az egyszerű asszonynak ízes, érzékletes elbeszélését hallja a valóságban megtörtént dolgokról, önmaga és faluja sorsának fordulóiról. Érzése nem csapja be, Laukó Zoltán a valóságban megtörtént dolgokról ír, a szemtanú hitelességével, az átélő érzelmi hőfokán. Varjas Vincéné Annus hús-vér asszony, az élő emberek jó tulajdonságaival és gyarlóságaival, és szánjuk küszködését, elismeréssel adózunk akaraterejének és megmosolyogjuk apró-cseprő botlásait. De nemcsak ő - a többi szereplő is valóságos ember, olyan amilyennek Annus (és a szerző) látta őket.
De hadd beszéljen ő magáról:
1942-ben születtem a Csongrád megyei Ambrózfalván. Szegény sorban, sok küzdelemmel telt el a gyermekkorom. Benne élve ismerem a mai falu életét, az emberek gondjait, örömeit, s jó...
Tovább
Fülszöveg
"Én, Varjas Vincéné született Csikós Anna, iskolázatlan magyar parasztasszony elmondom most az életemet, úgy, ahogy volt, és ahogy el tudom mondani..." ezekkel a szavakkal kezdődik ez a könyv, és az olvasó mindvégig úgy érzi, ennek az egyszerű asszonynak ízes, érzékletes elbeszélését hallja a valóságban megtörtént dolgokról, önmaga és faluja sorsának fordulóiról. Érzése nem csapja be, Laukó Zoltán a valóságban megtörtént dolgokról ír, a szemtanú hitelességével, az átélő érzelmi hőfokán. Varjas Vincéné Annus hús-vér asszony, az élő emberek jó tulajdonságaival és gyarlóságaival, és szánjuk küszködését, elismeréssel adózunk akaraterejének és megmosolyogjuk apró-cseprő botlásait. De nemcsak ő - a többi szereplő is valóságos ember, olyan amilyennek Annus (és a szerző) látta őket.
De hadd beszéljen ő magáról:
1942-ben születtem a Csongrád megyei Ambrózfalván. Szegény sorban, sok küzdelemmel telt el a gyermekkorom. Benne élve ismerem a mai falu életét, az emberek gondjait, örömeit, s jó érzés azt látni, hogy a megváltozott életforma emberi rangra emelte az egykor lenézett, megalázott, nehéz kétkezi munkával kenyerüket keresőket, saját véreimet.
Tanító vagyok, s egyre nagyobb elégedettséggel látom, hogy a falusi gyermekek előtt nyitva áll minden út, hogy szüleik álmait megvalósíthassák. Magam is megjártam ezt az utat, s megírtam 1964-ben megjelent Aranyhalak című regényemben. Tanúja voltam s vagyok a falu hétköznapjainak, felnőttek és gyermekek sorsa alakulásának, s erről újságcikkekben számolok be. Eredményeket és hibákat egyaránt összegezve igyekszem írni, bízva abban, hogy "mindennapi életünk" - egy kicsit talán a hozzám hasonlók munkája révén is - tovább szépül, tisztul."
Vissza