Látvány és gondolat

Előszó

Kötetünk amolyan kistükre, jobban mondva egyik lehetséges kistükre a román művészettörténészek és közírók zömét hagyományosan tömörítő főváros, Bukarest, ezerkilencszázhetvenes-nyolcvanas években napvilágot látott művészeti irodalmának.
Úgy véljük, ennél nagyobbat nemigen, legföljebb valamivel többet vagy másként markolhattunk volna a kiszemelt jelenkori szakirodalomból.
Termékeny időszak tanúságaiból válogathattunk, kétségkívül. A képzőművészet hatvanas években beindult, minden ágazatra kiterjedő, folyamatos megújhodásától serkentetten, fokozódó mértékben frissült föl a román művészeti, művészettörténeti irodalom. Ennek az évtizednek a fordulóján már sorozatban jelentek meg a szaksajtóban, az irodalmi-művészeti-művelődési hetilapokban, folyóiratokban, sőt a vezető napilapok hasábjain is a művészettörténeti közelmúlt valós értékeit és az újabb törekvéseket a megelőző évtizedben uralkodó, elavult esztétikai posztulátumoktól elszakadva, immár érdemlegesen megítélő, méltató kiállításkritikák, tanulmányok, esszék, s nem várattak sokáig magukra az eseményszámba menő albumok, monográfiák, tanulmánykötetek sem. Az ismét szóhoz jutó neves szaktekintélyek mellett csakhamar sorompóba léptek a nemzedékváltásra szakmailag alaposan felkészült fiatal művészeti írók. Ez a folyamat természetszerűleg a fővárosban vette kezdetét és bontakozott ki látványosabban, idő múltán azonban átterjedt a képzőművészeti élet régebbi és újonnan létesült vidéki központjaira. Vissza