Előszó
Részlet:
"Ennek a könyvnek tulajdonképpen az volna az igazi címe, hogy "mit ér az ember, ha paraszt?", de az a sajátos magyar szemérem, ami bennünket, magyarokat, különösen parasztokat, mindenki...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Ennek a könyvnek tulajdonképpen az volna az igazi címe, hogy "mit ér az ember, ha paraszt?", de az a sajátos magyar szemérem, ami bennünket, magyarokat, különösen parasztokat, mindenki mástól megkülönböztet, engem is visszatart a mai parasztkodó világban ettől a feltűnő címtől. Különben magam is, mások is azt hirdetjük, hogy a parasztság az igazi magyarság s hogy a parasztságban van az igazi jövő, - akkor hát így is jól van. Ezt a kérdést, hogy mit ér az ember, ha magyar, nem én teszem fel először, ez már közkeletű örök kérdés, hát maradjunk csak emellett.
Tudom, hogy majd dörmögsz, ha e levelek olvasásába belekezdel, hogy már megint magamról beszélek. Hát magamról is beszélek. Köszönjük meg, ha még ezt is lehet. De ne hidd azért, hogy csak a magam ügyében beszélek. Megírtam már a Számadásban, hogy én egy félrecsúszott forradalmár vagyok. Rossz időben születtem, tehát irodalmár lettem. S így bizony most nem "dübörgő ezerrel" menetelek a hatalom országútján, hanem csak egyedül portyázgatok a gondolat birodalmában. Ez könnyebb, ezt lehet még akkor is, ha az ember csiga-módra visszahúzódik a házába. Sajnos, így meg kell elégednem azzal, hogy dübörgő ezerek helyett talán csak néhányszáz aggódó magyar lélek és néhányszáz felémtekintő szempár kíséri figyelemmel, hogy mit csinálok. Hogy jósolom-e már az idő változását, vagy engem is elsorvaszt a szárazság, esetleg elkap a héja.
Azt is tudom, megint a szememre hányod, hogy miért nem a nagy tömegnek írok. Mindig a távoli, elvont, magas dolgokról beszélek, ahelyett, hogy elmaradt osztályomat nevelném és tanítanám, ha már nem is vezethetem a felszabadulás útjára.
Igazad van, de mit tehetek? Ha népszerű röpiratokat írnék, az se jutna el hozzájuk. Így hát azoknak írok, akik megértenek. Néhányezer vagy néhányszáz paraszt között is megtalálom, akiknek ez az írás szól. A tettreváltás már az ő dolguk.
S aztán azt se feledd, hogy én már nemcsak a parasztoké vagyok. Gondolkozásom az ipari munkások és a legjobb magyar értelmiségiek felfogásával azonosult."
Vissza