Látni és látni tanítani

Előszó

A "látás" szó sokféle asszociációt, jelentéstartalmat ébreszt valamennyiünk tudatában; másféléket a szakemberében és másokat a laikuséban. Ez természetes. Mondhatjuk-e azonban, hogy mindent tudunk róla? Ezt még talán az a fiziológus-pszichológus sem állíthatja, aki kutatási területéül ezt az izgalmas témát választotta.
Valamennyiünket érdekel azonban, hogy hogyan van az, hogy azonos környezeti feltételek között szinte mindnyájan mást és másképpen látunk?
Látni megtanultunk, de lehet-e tökéletesíteni ezt a tudást? A vizuális esztétikum művelői, a művészek és mi gyógypedagógusok is tudjuk, hogy igen. Lehet-e elősegíteni, tanítani ezt a folyamatot? Ha igen, milyen módszerekkel?
Az első kérdésre a vizuális kultúra szakemberei és mi is igennel felelünk. A másodikra azonban eltérő válaszokat adunk.
Mi, tiflopedagógusok még arra a kérdésre is választ keresünk, hogy mivel magyarázható az a tény, hogy szemészetileg azonos látásteljesítmény mellett az egyik tanítványunk sokkal többet hasznosít a környezet vizuális ingereiből, mint a másik, és ezáltal viselkedésük is jelentősen különbözik egymástól?
Többet tudni a látásról mint fiziológiai és pszichológiai jelenségről, és a "látni tanulni" tanításáról ezt a célt tűztük magunk elé, amikor anyagot kezdtünk gyűjteni.
Ez a kötet olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek segítenek megválaszolni a feltett kérdéseket, de elsősorban a látásról való tudásunkat bővítik. Tervezzük egy további gyűjtemény megjelentetését, ahol a szerkesztési koncepció a hangsúlyt a látásnevelésre, a különböző terápiás eljárásokra helyezi majd.
Köszönetet mondok Szilágyi Veronika kolléganőmnek a vakok iskolája tanárának az anyaggyűjtés terén végzett érdekes munkájáért, valamint dr. Földiné Angyalossy Zsuzsannának, a Tiflopedagógiai Tanszék tanársegédének, Kiss Istvánnénak, a vakok iskolája tanárának, valamint Horvát Krisztinának, tanszékünk demonstrátorának a kötet összeállításához nyújtott segítségükért. Vissza