Latinbetűs helyesírásunk eredete

Előszó

Latinbetűs helyesírásunk történetét a Tüzetes Magyar Nyelvtan két nagy korszakra osztja. Az egyik az írott emlékek, a másik a nyomtatványok kora (i. m. 196-210). Hogy ezen a két nagy koron belül vannak alkorszakok, azt azokból az újításokból, amelyek helyesírásunkat az idők folyamán érték, világosan látjuk. Világosan látjuk, hogy nemcsak a nyomtatványok, hanem az írott emlékek korában is helyesírásunk reformokon ment keresztül, reformokon, amelyeknek ugyan sehol sincsenek megírva az alapelvei, de ezek az alapelvek magukból az írott emlékekből mégis határozott pontokba foglalhatók. A magyar szavak latinbetűs írásában a legelső ilyen szórványoktól kezdve a mai napig igen nagy szabályosság, következetesség van. A Jakubovich Emil és Pais Dezső szerkesztette Ó-magyar Olvasókönyv bevezetésében olvassuk, hogy a XI-XII. század magyar szórványait vizsgálva, lehetetlen egy határozott rendszer körvonalait nem látnunk, lehetetlen nemlátnunk azt, hogy az egyes oklevélírók nem teljesen elszigetelten kísérleteznek magyar nyelvelemek írásos megrögzítésével. Ugyancsak e bevezetésben találjuk azt a nézetet, hogy e helyesírás - nyilván külföldi hatások alatt - koronként változik, fejlődik, bizonyos időszakokon belül azonban meglehetős következetes (i. m. XXI. I.).
Mivel ilyen következetes, minden korban szinte szabályokba foglalható latinbetűs helyesírásunk, azt tartom, hogy megindulásában eredete meg is fejthető. Csak gondosan, körültekintően kell megállapítanunk azokat a forrásokat, amelyekből merítünk. S mikor e forrásokról beszélünk, forrásul nem vehetjük a XII. század emlékeit, mégpedig azért nem, mert ezeknél vannak régibb forrásaink, továbbá azért sem, mert a XII. század emlékeiben már újabb reformok, újabb idegen hatások érvényesülhettek és érvényesültek is. A mi szempontunkból csak a legrégibb latinbetűs emlékek vehetők tekintetbe, s közülük is csak az, amely a benne feltüntetett keltezés évéből maradt reánk. Ilyen értelemben vett latinbetűs emlékünk sem a X. századból, sem a XI. század első feléből: Szent István, Péter, Aba Sámuel királyok idejéből nincsen. Vannak ez időkből hiteles tartalmú latinbetűs emlékeink, de reánk maradt alakjukban nem jelzett korok írástermékei. Vissza