Előszó
A latin nyelv ma már egyetlen országnak sem beszélt nemzeti nyelve, senkinek sem anyanyelve. Ezért holt nyelvnek is nevezik. De valójában távolról sem holt nyelv. A mai európai nyelvek szókincsében nagyon sok latin szól találunk. A mi magyar nyelvünkben is. 1848-ig a latin volt Magyarországon a hivatalos nyelv.
Mielőtt még elkezdenénk a latintanulást, már sok latin szót ismerünk, ha nem is gondolunk rá beszéd közben tudatosan, hogy latin eredetű szavakat használunk.
Például:
doktor, szanatórium, iskola, tábla, diktál, kultúra, vakáció, templom, ambíció, rádió, skála, terrorista, pulzus, speciális, nulla, memória, kántor, prédikáció, rózsa, poéta, kalendárium, import, textil, fundamentum, gusztus, vehemens, televízió, préda, humor, legenda és még több száz „magyar" szó.
Boltjainkban számos árunak van príma, extra, ultra, super, omnia elnevezése. Az ilyen és hasonló latin szavak megismerésével jobban fogjuk érteni saját nyelvünket is.
Az ókori görög-latin kultúra, a nyelvi és műemléki közvetítéssel, az az örökség, melyre az európai műveltség és civilizáció felépült. Az irodalmi, költői művek nagyszerűsége, a jogalkotás fejlettsége csodálattal tölt cl bennünket. Bármerre utazunk Európában, lépten-nyomon a római alkotások lenyűgöző, hatalmas emlékeivel találkozunk. A csodálatos görög kultúrából nőtt ki a latin, a kereszténnyé lelt római világ pedig kialakította, megtermékenyítette az európai keresztény népek kultúráját.
Kedves tanulók! A latin nyelv és az ókori kultúra alapjaival fogtok ismerkedni, amikor tanárotok a latintanulás hármas ösvényén vezet benneteket: hol nyelvtani tudnivalókkal, hol fordítással, hol pedig a rómaiak történetéből, életéből vett olvasmányokkal foglalkoztok felváltva. Kívánom, hogy jó kedvvel, eredményesen tanuljatok!
Vissza