Latin olvasókönyv

Előszó

Az új tanterv az 1940-41. iskolai évben már a VI. osztályban is életbelép, jövőre pedig a VII.-ben. Gyökeresen megváltoztatja az új rend a latin nyelvi olvasmány anyagot, bölcsen elhagyja a sok lelki botránkozást okozó Sallustiust, s mindkét osztályban Cicerót és Vergilius Aeneisét olvastatja.
Nyilvánvaló, hogy egyik szerzőt sem célszerű kettévágni: úgyis ugyanazon életrajzokra, bevezetésekre lenne szükség a magasabb osztályban is, és az összefoglalások alkalmával újra kéznél kellene lennie az egész olvasmányi anyagnak. A mai háborús helyzet is takarékosságra int bennünket, éppen azért úgy határoztunk, hogy a VI-VII. osztály számára egy-egy kötetben, összefüggően adjuk mindegyik írót, így itt Vergilius Aeneisét, az Utasítások követelte szemelvényekben.
Mondanunk sem kell, hogy nagy gonddal válogattuk ki a részeket, s ebben főként esztétikai szempontok vezettek bennünket. Tekintettel voltunk az ifjúság lelki hajlamaira : kerültük az aprólékosságot, az unalmasságot. Ezeket (pl. halotti játékokat, seregszemléket) áthidaltuk magyar szöveggel, melyeket a nyomtatásban „kurzív" szedés jelöl. Feltűnik ezek során néhány verses magyar részlet. Ezzel az újításunkkal az áthidalt helyek költői hangulatát akartuk megmenteni, másrészt az ifjúságban fel akartuk kelteni a műfordítás iránt való hajlamot. Úgy érezzük, ebben az irányban is iskolázni kell az ifjúságot: hadd készüljön e téren is jövő feladataira. Még a Barna Ignác akadémiai műfordítását találtuk a legerőteljesebbnek, ezért idézeteinket kis simítással belőle vettük. A szövegben is alkalmazkodtunk a nálunk hagyományossá vált Némethyféle kiadáshoz, éppen csak akadémiai magyar helyesírásunkhoz alkalmaztuk az interpunctiot, a sorokat is nagy betűvel kezdettük. Ne zavarja az ifjú szemléletét a középiskola egyetlen tantárgya sem ! Hasonlóképpen alkalmazkodtunk az iskoláinkban általánosan használatos Horváth-Wagner-Gaál-Oszwald Római régiségtanához, valamint Kun Sándor eddig is alapul vett Iskolai latin nyelvtanához. Vissza