Latin nyelvkönyv II.

Előszó

Az európai műveltség három pilléren nyugszik: a zsidó-keresztény kultúrán, a görög-római kultúrán és minden nép saját, e kettővel való találkozása előtti időből magával hozott kultúráján. Ha valamelyik hiányzik, billen a „háromlábú szék'\ Latintanításra nem azért van szükség, hogy aki orvos lesz, könnyebben megtanulja a szervek latin nevét, és nem is azért, mert így idegen nyelveket könnyebb megtanulni, hanem azért, mert ez fontos lehetőség az európai kultúra egyik pillérének megismerésére. Erre törekszik ez a tankönyv is, úgy azonban, hogy egyúttal a másik kettőből is ad valamit, érzékeltetve, hogy a három tényező hogyan ötvöződhetik: hogyan viszi tovább a latinnyelvűséget az európai keresztyén himnuszköltészet, hogyan közelebbről a magyarországi, s hogyan lesz a latin költeményből magyar. Sőt, mindjárt az első olvasmány azt is megtanítja, hogy maga a római kultúra is több elemből tevődött össze: a latin-szabin elemre hatott az etruszk, majd később a görög, vagyis hogy a nagy kultúrák többnek a beolvasztásából jönnek létre, s ha valamelyik másik kultúrát példaképnek tekintenek is, mint a rómaiak a görögöt, azt nem szolgai majmolás formájában utánozzák, hanem az alkotó újjáteremtésben. így követték a rómaiak a görögöt, s így az egész európai kultúra a rómait, a példához hasonulva és ugyanakkor azt minden nép magához is idomítva. így lett a római kultúra anyagában és módszerében egyaránt európai kultúránk közös öröksége. Vissza