Latin-magyar szótár

Előszó

Latin szótáromnak ezen második, latin-magyar részét, a módosított tanítástervnek megfelelően szerkesztettem, kiterjeszkedve benne mindazon szerzők műveire, melyeket a nevezett tanításterv a középiskolák számára megállapított. A szótár tehát a latin prózaírók közül: Cornelius Nepos, C. Julius Caesar, Curtius Rufus, Cicero, Sallustius, Livius és Tacitus, a költők közül: Plautus, Terentius, Phaedrus, Catullus, Tibullus, Propertius, Ovidius, Vergilius és Horatius művei olvasásánál használható.
Könyvem szerkesztésénél különös gondot fordítottam arra, hogy a tanuló praeparatiói közben úgy alaki, syntaktikai és synonymikai tekintetben, valamint az egyes szók helyes érteményének megállapíthatására nézve is, szóval minden irányban, megtalálja a kellő útbaigazítást. E czélból az egyes szók mellett, a hol csak jónak láttam, mindenütt utaltam a szó származására, rokonságára és öszetételére, természetesen mindig csak a szótárt forgató tanuló ismeretköréhez mérten. Egy szónak többféle jelentményét, képes és nem képes érteményét szigorúan elkülönítve, a hol csak szükségét láttam, példákkal világosítottam meg, mindig azon olvasmányok köréből, melyekben a tanuló leginkább mozog. Ezen példák helyes, magyaros fordítására a legkiválóbb gondot fordítottam. A legfontosabb, több érteménnyel bíró szóknál phrasis-csoportokat is nyújtok, melyeket magam gyűjtöttem és állítottam össze a szükség szerint betűrendben. Mindezek következtében szótáromnak ezen kötete terjedelemben bővebb lett, mint azt terveztem, de erős a hitem és meggyőződésem, hogy annak az ügynek, melynek szolgálatára hivatva van, ez a digressio kárára semmiképen sem lesz. Vissza