Latin-magyar és magyar-latin kézi szótár I-II.

Előszó

Előszó a második kiadáshoz.
Szigorúsággal párosult terjedelmes bírálat, ha szakértő és a dologhoz szóló, mindig jobban esik, mint a rövid, felületes és a mellett fitymáló, élceskedő ismertetés. Az egyik keserű labdacsokként gyógyító javító erővel bír, a másik lehangol vagy közömbösen hagy. Kellő hatású volt Putnoky Miklós bírálata a "Középiskolai Szemle" májusi füzetében, s jó akaró figyelmeztetéseit, a mennyiben a munka tervével megegyeztethetők voltak, köszönettel felhasználtam. Hasonló jó akaratú bírálatban részesült szerény müvecském az E. Philol. Közlöny 1886. évfolyam 841-843. lapjain a közokt. tanár névtelen bírálója előtt. Csak azt sajnálom, hogy becses és többnyire alapos figyelmeztetései épen e második kiadás befejezésekor érkeztek. Mindazonáltal meggyőződtem a már kész mintaívekből, hogy a kifogásolt hibákat jó részt én is észre vettem, és hogy annak idején el is enyésztettem.
E második kiadásban is megmaradtak a magyar helyesírási követelésekből származó nehézségek. Ennél könnyebben esett a latin helyesírási szabálynak a j betűt illetőleg eleget tennem. E betűt az ujabb kori kiadványok helyesírása szerint szótáromban mindenütt az i pótolja.
Nagy segítségemre volt Szilágyi Gyula nagyenyedi Bethlen-főiskolai tanár közreműködése már az első kiadáskor. S ha a másodikban a kegyes bíráló egy-egy hiányzott értelem pótlását, feles magyarázat -törlését vagy folyékonyabb és javítottabb szöveget talál, ez leginkáb Szilágyi Gyula tanár érdeme. A miért sietek e helyen is fáradságáért és kifogyhatatlan türelméért köszönetet mondani.
Hasonló köszönettel tartozom mind azoknak a tanártestületeknek és tudós tanár uraknak, kik magánlevelekben e szerény művet szíves észrevételeikkel tökéletesbíteni és becses körükben ajánlani szívesek voltak.
N.-Szebenben, 1886. augusztusban.
A szerző. Vissza