Láthatatlan kövek

Előszó

Részlet a könyvből:

Bokros László

A szomorúság és a fájdalom mindennapos rutin lett. Észre sem vesszük. Nem divat szomorkodni. Inkább depressziósak vagyunk. Keserűek. A fájdalmat pozitív dologgá változtatni csak az igazán tiszta lelkek tudják. Aki kineveti a barbár tetteket, az Univerzumot teremt. Aki szembenéz mindennel, képes eldugni a rettenetet valahová a hátsó zsebébe. A világ csodálatos> ha merjük szeretni. Minden egyes könnycsepp piciny repedés a világ buráján. Törékenyek vagyunk. És ez szép. Sokszor el sem merjük hinni, hogy ez szép... Az emberi világ mégis mindent megtesz, hogy összetörje azt, amit előtte megalkotott. Sokszor jó, hogy megteszi. A hatalmas dolgok általában láthatatlanná válnak, ha egy náluk sokkal kisebb, szinte észrevehetetlen igazsággal találják szembe magukat. A halkan kimondott bölcsesség a legdíszesebb palotákat is ledöntheti, hiszen ereje gigantikus, legyőzhetetlen erő. Az emberi világ egyetlen esélye, ha ezekben a gyermekien tiszta igazságokban keresi meg saját nagyságát, és megtanulja szeretni önmagát. Köszönöm Balázs Tibornak azt a csodálatos Karácsonyt, amikor családtagjaim kezébe adhattam azt a vékony kis kötetet (Törékeny. Világtúra a Kőbánya-Hold útvonalon, Accordia, 2004), ami az ő bátorítása és tanácsai nélkül talán sohasem készült volna el! Köszönöm a családomnak és jövendőbelimnek, hogy elhitettek velem:-A világ csodálatos, ha szeretni merjük! Ha már egyetlen könnycseppet kevesebb gördül le az arcokon, megérte elhinni az emberi csodát. Vissza