Medgyessy Ferenc életműve

Előszó

Medgyessy Ferenc (1881-1958) a legnagyobb magyar szobrász, Debrecen szülötte. Néhány nagyigényű mű méltatja ugyan munkásságát, de nyilvánvaló, hogy a munkáival való elmélyültebb foglalkozás a jövő nemzedékekre vár. Munkájuk megkönnyítésére tesszük közzé annak a kis füzetnek, könyvecskének szövegét, amelybe Medgyessy évről évre
bejegyezte az évi munkáját. A munkák közül nagyon sok lappang, nagy részük - főként a vázlatok - nemzeti gyűjteménnyé nyilvánított egykori műtermében van, a nagy művek jelentős része közgyűjteményben, illetőleg köztéren található.
Néhány szót a könyvecske szövegének születéséről. Bár a munkák egy-egy éven belül sorszám szerint következnek, ez általában csak hozzávetőleges. Amint Medgyessy a szerzőnek elmondta, rendszerint szilveszter estéjén vette elő kis könyvecskéjét s adott számot magának az az évi termésről. Néha egy-egy mű elkerülte a figyelmét, nem került bele
a jegyzékbe. Szövegközlésünk betűhív, tehát benne maradtak Medgyessy Ferenc jellegzetes rövidítései is. A jegyzéket tintával írta és szóról szóra közöljük, csak igen kevés részlet - mindössze néhány szó - maradt ki,
mert ilyen vagy amolyan okból nem bírta a nyomdafestéket.
Ez a közlés nem tünteti fel Medgyessy Ferenc halála után bekövetkezett változásokat, továbbá egy-egy szobor tulajdonosának szinte követhetetlen változását. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy a Mester halála után a törékeny gipszek egy részét az özvegy bronzba öntette, ami tehát
a jegyzőkönyvben gipszként (gi) szerepel, az azóta időtálló bronzban is megvan. A jegyzőkönyv adatai ilyen esetben inkább a Mester halálakor megvolt állapotot tükrözik. Ezt az állapotot egyébként a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak 1958-ban felvett 33 sűrűn gépelt oldalas
lelkiismeretes jegyzőkönyve is rögzíti. A jegyzőkönyvek elkészítésekor az özvegy és dr. Medgyessy Gábor volt a művészettörténészek segítségére. A művekre megfelelő - a jegyzőkönyvvel egyező - sorszámok kerültek, azonban sajnos - a ragasztó gyatra volta miatt - ezek a sorszámok gyakran leváltak a szobrokról, úgyhogy - amíg nem késő - újra át kellene a hagyatékot leltározni. Vissza