Forradalmak az ujkori művészetben

Előszó

Uj világ van épülőben. Orvosok mikroszkóppal, mérnökök az anyagok szerkezetének és erőhálózatának ismeretével, vegyészek a szerves és szervetlen világ folyamatainak felfedezésével, éleslátású társadalomkutatók az emberi közösségek mozgástörvényeinek felismerésével s a kivitelező munkások százmilliói két kezük munkájával építik az új valóságot. Kiszívják és új alkotásokba sűrítik az ember szolgálatában a természetnek ezelőtt kiismerhetetlen erőhalmazát. E hatalmas munka következtében átalakult földünk képe, s mindennapi életünk. Városok, gyárak, laboratóriumok, utak és traktorokkal szántott földek, lecsapolt mocsarak s megölt betegségokozó bacillusok jelzik ennek a küzdelemnek eredményeit. A munkáján keresztül öntudatosodó ember pedig megteremti a maga társadalmát, melynek célja, hogy a tudomány által biztosított új életlehetőségek mindenkinek rendelkezésére álljanak, akik e munkában agyuk vagy kezük dolgával részt vesznek.
E szédítő iramú fejlődésben eddig szinte kiaknázatlanul maradt egy nagy energiaforrás. A szervetlen és szerves világ erőinél magasabbrendű erőkötegről van szó, ez maga az eleven ember. A technikában megteremtette a maga számára a jobb élet lehetőségeit, ám e jobb élethez csak önmaga erőinak és értékeinek kiművelésével juthat el. Milyen messze vagyunk még attól, hogy magunkat is olyan kristályos szerkezetben lássuk, mint a körülöttünk lévő világot. Pedig a technikai és társadalmi harc végső célja éppen az öntudatos, tiszta ember kibontakozásának lehetővé tétele. Vissza