Kuncze Gábor: Előszó | 5 |
Göncz Árpád: A "névtelen" magyar | 9 |
Göncz Árpád: Visszanézve | 13 |
Göncz Árpád: Hazaérkezés | 65 |
Zsuzsa asszony | 67 |
Göncz Árpád: Ötvenhat mindenkié | 80 |
Mécs Imre: Hosszútávfutók | 83 |
"Több igazság közül mindig az üldözött igazság igazabb." 1990. augusztus 12. | 103 |
"Olyan helyzetet, hogy feladjam, nem tudok elképzelni, de olyan helyzetet, hogy ott kell hagynom, mert a becsületembe ütközne, azt bármikor." 1990. december 25. | 127 |
"A félelem szemszögéből minden érthető." 1991. február 24. | 140 |
"Jó lenne nem a másik elítélésével foglalkoznunk, hanem a saját utunkat figyelnünk." 991. március 24.1 | 153 |
"Egymagam a társadalmat megváltoztatni nem tudom, legfeljebb annyit tudok tenni, hogy a szavaimmal felébresztem a felelősségérzetet." 1991. április 21. | 167 |
"Magyarország visszanyerte szuverenitását. Valamit valamiért. Ez benne van a politikai életben, az emberi életben." 1991. június 16. | 180 |
"Nekem az a véleményem, hogy a politikusoknak tanulni kell a néptől, nem tanítani a népet." 1991. augusztus 25. | 195 |
"A 301-es már méltó formát öltött. Nem lehetett elkerülni, hogy rendbe hozzuk. Az eltemetettek hozzátartozóinak természetes igénye, hogy tudják, hol fekszik a hozzátartozójuk. Ez a kegyelet minimuma volt." 1991. november 3. | 208 |
"Bennem nagyon mélyen él a hit, hogy Magyarország sikerre van ítélve." 1992. január 12. | 219 |
"Nem hiszem, hogy vért vérrel le lehet mosni." 1992. március 27. | 232 |
"A cigánykérdés megoldása az óvodában kezdődik, és a cigánykérdés nem cigánykérdés, hanem magyarksérdés. Együtt élünk." 1992. szeptember 12. | 258 |
"A magyar parasztság ezer esztendeje mást se csinál, csak földet művel. Ha valakit nem lehet hibáztatni, hogy a mezőgazdaság színvonala visszaesett, akkor az a gazdálkodó." 1993. március 6. | 267 |
"Az első nap az arlingtoni temetőbe fölvonultak azok a csapattestek a lobogókkal, amelyek részt vettek a haláltáborok felszabadításában. Furcsa volt látni, hogy ezek között 10 vagy 12 vörös csillagos lobogó volt, és a katonák a Vörös Hadsereg egyenruhájában voltak. Ez nálunk ma Magyarországon elképzelhetetlen. Ott nem!" 1993. május 29. | 276 |
"Az ország visszanyerte szuverenitását. De abszolút szuverenitás nincs." 1993. szeptember 11. | 288 |
"Nekem egyvalaki hiányzott, Sándor Csikar. Ha utólag személyesen adhatom át neki a kitüntetést, nagyon szívesen vállalom, hogy utólag koccintsak vele." 1993. december 12. | 305 |
"A mindenkori államfő vércukorszintjét és vérnyomását a mindenkori miniszterelnök léte határozza meg." 2001. január 25. | 323 |
"De az embernek mindig visszabeszél az élet." 2006. december 21. | 339 |
Eörsi István: Még feljebb! - Göncz Árpádnak | 349 |
Benedikty Béla: Díszsorfal | 351 |
Donáth László: Akitől csak kaptam | 353 |
Érdi Sándor: A Göncz | 354 |
Esterházy Péter: Egy örök délután | 357 |
Fábri Péter: Született elnök | 358 |
Farkasházy Tivadar: Szívem szevet! | 358 |
Fejtő Ferenc: Göncz Árpádról Árpi bácsinak | 361 |
Gálvölgyi János: Mindenkiben él... | 363 |
Gerő András: Szerintem | 365 |
Dr. Gönczöl Katalin: A tartalék | 367 |
Görgey Gábor: A mosoly | 369 |
Halda Alíz: Béketeremtő megoldás | 371 |
Hernádi Judit: Jaj, ne! Segítség... | 373 |
J. Győri László: Minta értékkel | 375 |
Koncz Zsuzsa: Valaki | 376 |
Mészáros Tamás: az Első Ember | 378 |
Popper Péter: Apa, nem lesz baj? - Rossz órában Göncz Árpádnak | 380 |
R. Székely Julianna: Aki nem lép egyszerre | 382 |
Szabó István: Arckép - magyar tájban | 384 |
Vásárhelyi Mária: A diktatúra ajándéka | 386 |
Vásárhelyi Miklós: Tíz perc szabadság - a tus alatt | 388 |
Zelki János: Volt egyszer... | 391 |
Az el nem mondott beszéd... | 393 |