Lassuló zuhanás

Fülszöveg

- Miért zajongsz, te, költő, a csendet zavarod.
- Zajos a világ úgy is, ha csendben maradok.
- Lehetnél akkor bátrabb, nem érteni szavad.
- Elég a sokból egy is, ki érteni marad. !t
- Magánügy, amit mondasz? Szerelmes vagy csupán? i'
- Csupán? Hiszen az lángol a gyűlölet után.
- A gyűlölet szerinted előbbre tart tehát?
- Előbbre nem, de fénylik, ahogy az ostobák. '
- Zavart beszéd ez, költő! Egyél, igyál, ölelj!
- Félek kicsit a csöndtől, mi szavam után jön el.
- Maradok akkor, ülj le, és mondd el bánatod.
- A bánat lassan engem egy más világba lop.
- Tudnék neked szerezni örömöt, hogy maradj?
- Tudnál, de így is, úgy is elérkezik a nap, mikor mint vonatablakból kihajló kisgyerek, kizuhanok a mából. Még mástól szenvedek. Eltört bennem az öröm bicskájának ezüst pengéje, és kiszállt belőlem, mint a céda füst a bizalom, és az illatok sem repítenek el,
egy összetört gyerek sír bennem verset, térdepel.
- Mi történt, költő, és mikor? Ki törte szét hited?
- Törődtem.... Tovább

Fülszöveg

- Miért zajongsz, te, költő, a csendet zavarod.
- Zajos a világ úgy is, ha csendben maradok.
- Lehetnél akkor bátrabb, nem érteni szavad.
- Elég a sokból egy is, ki érteni marad. !t
- Magánügy, amit mondasz? Szerelmes vagy csupán? i'
- Csupán? Hiszen az lángol a gyűlölet után.
- A gyűlölet szerinted előbbre tart tehát?
- Előbbre nem, de fénylik, ahogy az ostobák. '
- Zavart beszéd ez, költő! Egyél, igyál, ölelj!
- Félek kicsit a csöndtől, mi szavam után jön el.
- Maradok akkor, ülj le, és mondd el bánatod.
- A bánat lassan engem egy más világba lop.
- Tudnék neked szerezni örömöt, hogy maradj?
- Tudnál, de így is, úgy is elérkezik a nap, mikor mint vonatablakból kihajló kisgyerek, kizuhanok a mából. Még mástól szenvedek. Eltört bennem az öröm bicskájának ezüst pengéje, és kiszállt belőlem, mint a céda füst a bizalom, és az illatok sem repítenek el,
egy összetört gyerek sír bennem verset, térdepel.
- Mi történt, költő, és mikor? Ki törte szét hited?
- Törődtem. Árvaságom nem bűne senkinek. Attól félek, árva lesz mindenki egyszer itt.
Engedj, barátom, énekelni végső csendemig. 1,
Hosszasan, lassan írni arról, mi a jó. Tömö-' ren és gyorsan arról, mi a szép. Elbeszél-'í getni azokkal, akik a közelemben vannak, i parttalanul, de mély tartalommal. Felfe-j dezni az embert, először csak a figyelem-i mel, aztán az átadással: megélni az ő igaz-i ságait, és megmutatni neki a magaméit.
Bizalommal kezdeni, s megtartani a bizal-I mat. Dolgozni a közelségért, kínálni alkal-.j makat és tereket magamból. Kivárni, amíg igazít magán a másik, abban a ritmusban, i ahogy neki kényelmes, és nem sürgetni ti semmilyen változást. Elfelejteni, amit el kell. Tudni, hogy mit kell elfelejteni. Meghallani minden kopogtatást. Nem késni a 3 válaszokkal, megérteni a kérdésekben lé-vő állításokat. Ismerni magam, a határai-t mat, és nem figyelmeztetni senkit a hatá-i raira. Erőm szerint vállalkozni új dolgokra, r A régi dolgokat becsülettel, kitartó figye-r- lemmel és azonos minőségű odaadással i fenntartani.
.1 A gyerekek közelében maradni.
Egyre pontosabban fogalmazni meg, s I nem szabadon repülni hagyni a gondo-^ latokat. IVlegörökíteni valamit abból, amit f^ a szívem mélyén fontosnak érzek. Meg-i maradni a megérzéseknél. Bátornak len-I ni, hogy irracionálisnak tűnő dolgok is j engedtessenek megtörténni. Annak lenni, aminek látszódom, és annak látszódni, ! ami vagyok. Jelen lenni. Tudni, hogy múlt vagyok. Felesleges reményekkel nem ter-i helni sem mást, sem magam. Néha megté-J bolyodni, s mindig visszatalálni. Kimondani, amit nehéz, és elhallgatni, amit könnyű ' lenne kimondani. Igényesnek lenni. Igény-1 telennek lenni. Elkezdeni, és befejezni. Vissza