Lássuk csak!

Előszó

A LÁSSUK CSAK! TÖRTÉNETE
Krédók
Amikor a művészettörténész a múzeumpedagógustól tanul
Múzeumpedagógiai programokban való részvételem ráébresztett arra, hogy milyen fontos, hogy a művészettörténészek tisztában legyenek a látogatók elvárásaival és általános műveltségével. A tárlatvezetések mellett az Önkéntes Tárlatvezető Program keretében vállalt előadásaim segítenek leginkább abban, hogy rendhagyó, izgalmas megközelítéseket keressek gyűjteményünk ismertetéséhez. Olyan műveket és irányzatokat igyekszem érthetővé és szerethetővé tenni a hallgatóság számára, amelyek nem tartoznak a megszokott „közönségkedvencek" közé: felkavaró, bizarr kompozíciók, szokatlan témák, kevéssé népszerű műfajok és stílusok. Számomra ezek a találkozások mindig izgalmas lehetőséget nyújtanak arra, hogy megtapasztaljam, hogyan kommunikálhatok olyan emberekkel, akiket érdekel a művészet, de nem szakértők a témában.
Anna Zsófia, muzeológus
Minden mindennel összefügg
Középiskolás koromban olyan sok minden érdekelt, hogy hivatástudatról még egyáltalán nem lehetett beszélni. Amikor sorsszerűségből vagy a vak véletlennek köszönhetően New Yorkba kerültem, és kultúrtörténetet tanultam, tárlatvezetésekre is lehetőségem nyílt. Csodás volt megélni, amikor sikerült felkeltenem az emberek intellektuális érdeklődését. Hamarosan rájöttem, hogy nehéz úgy művészetről beszélni, hogy közben ne essék szó történelemről, irodalomról, filozófiáról, pszichológiáról vagy akár szociológiáról. Ez nagyon tetszett az „örök kíváncsi" természetemnek. A megszerzett kommunikációs készséget azóta is fejlesztgetem. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sok-sok emberben ültettem el a széleslátókörűség és a folyamatos tanulni akarás vágyát.
Edina, múzeumpedagógus
A múzeum egy furcsa hely
Ez a gondolat több év tapasztalat után, váratlan felismerésként hasított belém. Hirtelen sok helyről összehordott tárgyak valószerűtlen halmazaként jelent meg előttem a gyűjtemény. Vissza