Lapis angularis IV.

Előszó

Az Iparművészeti Múzeumban tervezett Maróti Géza emlékkiállításhoz (Mi vagyunk Atlantisz - Vederemo!) kapcsolódva egy régi adósságát kívánja ezzel a kötettel törleszteni a Magyar Építészeti Múzeum. Az 1990-ban Merényi Ferenctől a múzeum birtokába jutott Maróti Géza emlékiratok teljes kiadását. Ez volt eddig a legtöbbet kutatott kéziratunk, amelynek csak néhány részlete jelent meg elsősorban Hadik András jóvoltából.
A részben hiányos kézirat nem egy egységes emlékirat, hanem három - nagyobbrészt kézzel írt - önálló részből áll. Leginkább csonka a valószínűleg legkorábban keletkezett és időben is a legkorábbi időszakot tárgyaló első rész - Maróti által adott címe Életrajz - amelynek mind az eleje mind a vége hiányzik. A világháborús időszakot tárgyaló, teljes egészében fennmaradt - általa az előszóban emlékirataim második köteteként említett- második részt Maróti egy korábbi 1936 körül géppel írt kéziratból átszerkesztette 1937-38-ban. Az első két részt 1940-ben utólagos kommentárokkal is ellátta. Az utolsó rész az „Einatmen, ausatmen und Schluss" időben a legjobban meghatározható 1940 július és októbere között íródott. Az időbeli távolság miatt a három rész nyelvtanilag jelentősen eltér egymástól. Szándékaink szerint betűhív kiadást kívántunk az olvasó elé bocsátani, részben az ortográfiai következetlenségek megtartása árán is, ezért csak kevés dolgot főleg neveket egységesítettünk, és a nyílván való elírásokat javítottuk.
Az emlékiratokban nagyon kevés a konkrét évszám, a művészettörténet írás számára közvetlenül használható adat. Az első két rész a nagy művet a Mi vagyunk Atlantisz-t előkészítő kulturfilozófiai, életbölcseleti elmélkedés egyfajta előkészítése a saját életpályája kapcsán. A harmadik rész az Atlantisz könyv és a Lendvay utcai műteremből történt kiköltöztetése utáni utolsó néhány év megaláztatásait foglalja össze az új világháború és a zsidótörvények perspektívátlanságából. Nem feladatunk az eszmetörténeti-kulturhistóriai háttér felvázolása, egyes elemeire vonatkozólag a kiállítási katalógus jegyzékei és tanulmányai adnak támpontokat. Karinthy Frigyes az alábbi megszívlelendő gondolatot vetette papírra az Utazás a koponyám körül című művében, 1936-ban (!) „.. .áhítatos tisztelője vagyok az egzakt tudománynak, de... elvárom annak képviselőitől, hogy éppen úgy tiszteljék azt az elég félrevezető szóval »művészi világképnek« nevezett igazságkereső forrást, ami a megfigyelésen túl a képzelet erejével lendíti előre a gondolatot. Eredményt csak a kettő összeműködése hozhat." Természetesen az igazságkereső forrás verifikált elemei időről-időre újabb összefüggésrendszerekbe kerülhetnek és át is értékelődnek.
Miként Maróti élete alkonyán egy újabb világégés kezdetétől elborzadva mindenekelőtt a humanitás, a művészi teremtő igazság, a gondolat szabadsága mellett tesz hitet írásaiban.
Fehérvári Zoltán - Prakfalvi Endre Vissza