Lapidarium Hungaricum 5.

Előszó

Amikor a LAPIDARIUM HUNGARICUM első köteteként megszületett Magyarország építészeti töredékeinek országos helyzetképe és ennek nyomán megnyílt a lehetőség, hogy meginduljon az abban foglalt, óriási értéket képviselő gazdag anyag tudományos módszerekkel való számbavétele, feldolgozása és közzététele, hatalmas feladat állt előttünk: 60 ezer töredék a magyar építészet történetének alkotásaiból, az ország 400 helyén szétterítve, amit egységes tudományos módszerekkel kell felkutatni és a töredékesen fennmaradt építészeti örökségünkbe integrálni. A hosszú távú program megszervezésének egyik kérdése volt, hogy milyen szempontok alapján, milyen sorrendben volna helyes az egyes leletcsoportok feldolgozását tervbe venni?
Az első gondolat, amit már a Helyzetkép kötetének előszavában megfogalmaztam, az volt, hogy ennek a munkának a sorrendjét elvileg építészettörténeti szempontok alapján, elsősorban a nagyobb művészeti központok anyagával kellene kezdeni, ahol az egyes korok építőművészete kibontakozott, és ahonnan azok hatása szétterjedt az ország különböző részeire. Ennek megvalósítását azonban - mint kiderült - különböző tényezők befolyásolták: így elsősorban a kőtári állapotok, az anyag hozzáférhetőségének nehézségei, aztán a megfelelő szakemberek megtalálása és megnyerése a célul kitűzött feladatra a kellő időben stb.
Ugyanakkor a LAPIDARIUM HUNGARICUM célkitűzései - az ügy szerencséjére - egyéni kezdeményezéseket is mozgósítottak, amelyek addigi eredményei előnyös lehetőséget kínáltak azoknak az országos programba való beillesztésére. így született meg a sorozat második, harmadik és negyedik kötete: Búzás Gergelynek a visegrádi királyi palota és Végh Andrásnak a budavári királyi palota egyes részeit feldolgozó munkája, valamint Bazsó Gábornak a sopronhorpácsi plébániatemplom egész anyagára kiterjedő monográfiája.
Már a program kezdetén felmerült azonban egy másik módszer lehetősége is, éspedig egy-egy épület helyett az ország egy-egy történelmileg és művészetföldrajzilag összetartozó régiójának anyagát feldolgozni, ami néhány kiemelkedő épület mellett számos kisebb emléket vagy romot és egyéb leletcsoportot magába foglalva átfogó képet adhat a kiemelkedő alkotások és a vidék szerényebb épületeinek kapcsolatáról és ennek társadalmi és művelődéstörténeti hátteréről. Ehhez járult még az a szempont is, hogy az országban többfelé történő restaurálások, ásatások munkái és a vidéki múzeumok gyűjtő tevékenysége is segíthetnek a leletcsoportok feltárásában, sőt a töredékeknek az eredeti épülettel való kapcsolatai tanulmányozásában.
Végül úgy döntöttünk, hogy nem feladva a program épületenként való alakításának módszerét, az építészettörténeti szempontok és a kedvező munkafeltételek függvényében időről időre egy-egy regionális, illetve megyei kutatási programot is beiktatunk a sorba. Vissza