Lányok, Asszonyok (minikönyv) (számozott)

Előszó

Az évfordulók nemcsak emlékeztetik hanem összegzésre is késztetik az embert. Amikor tehát a Magyar Nők Országos Tanácsa nevében szeretettel köszöntöm a megjelenésének huszadik évfordulóját ünneplő LÁNYOK, ASSZONYOK szerkesztőségét és többszázezres olvasótáborát, elsőként arra keresem a választ, mi az oka a lap népszerűségének?
A magamnak feltett kérdésre több válasz is kézenfekvőnek látszik: lányainkat, asszonyainkat érdekli, hogyan élnek a Szovjetunióban a nők, milyen jogokat és helyet vívtak ki maguknak a szovjet társadalomban; hogyan könnyítenek otthoni munkájukon, a sokat emlegetett "második műszakon"? Ám válaszolhatnám azt is, hogy a színes képek, az érdekes, elgondolkoztató írások megtartják és vonzzák az újabb és újabb olvasókat. Úgy érzem: mindezek külön-külön és együttesen is igaz, valóságos érvek.
Ami azonban összegző magyarázatot ad a LÁNYOK, ASSZONYOK fokozódó népszerűségére, az nem más, mint a két nép között évtizedek óta fennálló barátság. Magam is úgy vagyok ezzel, ha a lapot forgatom, olvasom. A fotókról rámtekintő nők barátnőimnek tűnnek, problémáik, gondjaik, örömeik, sikereik mintha azonosak lennének a miénkkel, akár moszkvai, kijevi, tbiliszi, vagy akár szibériai nőkről szóló beszámolókat olvasok.
Az elmúlt két évtized alatt nálunk is felnőtt egy nemzedék. Ezek a fiatalok akkoriban születtek, amikor megjelent a LÁNYOK, ASSZONYOK első száma. Bizonyos, hogy a mai húszéves nők tudatformálását segítette, világnézetét alakította, szocialista öntudatát fokozta, internacionalista meggyőződését elmélyítette e lap.
Véleményem szerint ebben, ezekben lehetne összegezni e népszerű képes folyóirat értékeit, sikerét, hatását.
Kívánom, hogy a magyar-szovjet barátság jegyében újabb és újabb nemzedékeket szórakoztasson, neveljen, tanítson, sok-sok ismeretet nyújtva az olvasók egyre növekvő táborának.
Erdei Lászlóné
a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke Vissza