Előszó
Az Ifjúsági Vöröskereszt munkaprogramja 1925-ben egy magasztos feladattal gazdagodott, az „Anyák napjá"-nak megünneplésével, mely gondolatot ez az egyesület indította útnak s azóta széles körökben elterjedve, egyike lett a legfelemelőbb, léleknemesítő ünnepségeknek.
A természet ragyogó hónapját, a virágpompás májust választották ki erre az alkalomra, hogy amidőn az egyház a glóriás Istenanyát veszi körül imádatával, egy napon a földi anyákról is megemlékezzenek, elárasztva őket a szeretet, hála, vagy kegyelet megnyilvánulásaival. Reméljük, hogy valamikor nálunk is, mint külföldön, az egész társadalom ünnepe lesz ez a nap, amikor a templomban, a sajtóban és mindenütt az anyai hivatás szépségéről és szentségéről emlékeznek meg, amikor mindenki hálás szeretetével övezi édesanyját, vagy ha már nincs az élők körében, úgy a kegyelet virágaival ékesíti sírját, vagy valamely nemes cselekedettel áldozik emlékének. Egyelőre azonban nálunk még csak a tiszta szívű kicsinyek ünneplik ezt a napot, akik lelkük ösztönös szeretetét tárják szülőjük elé.
Valóságos karácsonyi hangulat előzi meg ezt az ünnepet, amidőn egy-egy iskola gyermekei heteken át készülődnek boldog izgalommal arra, hogy ez alkalommal ők lepjék meg valami csekély, de annál kedvesebb ajándékkal szüleiket, akik mit sem sejtve összegyűlnek ez ünnepnapon s elfoglalva a számukra felállított díszhelyet, az általános ünneplés középpontjában állanak. A gyermekek elborítják őket virágesővel, azután töredezett, megható szavakkal mondanak köszönetet gondoskodó szeretetükért, s végül fogadást tesznek, hogy hűséges, jó gyermekeik lesznek késő vénségükben is. Ilyenkor nemcsak a nehéz munkában megkérgesedett anyai kéz pihen meg egy pillanatra, de sok háborgó, megkeményedett szív is megbékül sorsával és Istenével és megtelik hálával, hogy a legnagyobb emberi boldogság és kiváltság: az anyaság jutott osztályrészéül. Olyan felemelő ünnep ez, melyen szem nem marad szárazon s a könnyekből és mosolyból a legfenségesebb szivárvány aranyhídja szövődik, mely az anyaszíveken át egy jobb, tisztultabb jövő felé vezet, s a világ sok viszássága és zűrzavara fölött biztatóan int felénk.
Vissza