Opera-kalauz

Előszó

Ajánlás
Az élő kultúra jelenti az alkotó géniusz és a felvevő tömeg egybekapcsolódását. A nagy erkölcsi javak a tömegek lelkében lesznek életté és az alkotásból csak akkor lesz kultúra, ha embereket formálhat egy magasabbrendű erkölcsiségben. Hiába sugároznák szét a gondolatokat nagyszerű leadóállomások, ha nem lenne közönség, mely antennáival felfogja azokat és hiába lenne ilyen kultúrát vágyó közönség, ha nem lennének felfogó antennák.
A kultúra teremtő géniuszai és a közönség nem találnának egymásra közvetítő alkalmatosságok nélkül és valóban mindig serényen dolgoztak a kommentátorok, a kritikusok, az esztétikusok közvetítő seregei és műveikben létesítették az antennákat, amelyek a sugárzó gondolatot egyszerűbb és érthetőbb formákba alakítják át. A zenekultúra is csak kevesek kincse maradna, ha ilyen közvetítés nem juttatná el a távoli tömegekhez és enélkül könyvtárakban porosodnának azok a művek, amelyek most az egész emberiség lelkében dalolnak.
Az opera különösen rászorult arra, hogy közönségét a gyakorlati zenetudomány kinevelje. Paradox műfaj az opera, mely olyan kulturális feszültségben született, midőn a dráma és a zene legmagasabb fejlettségükben már csak egymás segítségével tudták önmagukat folytatni. Az operát nem érthetjük meg a szöveg és a zene finom összefüggéseinek felderítése nélkül, ezekhez pedig nem férkőzhetünk anélkül, hogy meg ne ismernénk azokat az indítékokat, amiket a zeneszerző a szövegből kapott és azt a lelki alkatot, amely a zenészben ezeket az impulzusokat feldolgozza. Vissza