Előszó
Ez a könyv azért íródott, hogy pár órás menedékül szolgáljon a törötteknek, szomorúaknak. Hadd meneküljenek ebbe a romantikusabb, kedvesebb, szebb világba.
Írók, költők, muzsikusok, dramaturgok,...
Tovább
Előszó
Ez a könyv azért íródott, hogy pár órás menedékül szolgáljon a törötteknek, szomorúaknak. Hadd meneküljenek ebbe a romantikusabb, kedvesebb, szebb világba.
Írók, költők, muzsikusok, dramaturgok, esztéták, színészek és színésznők írnak itt a szerelemről. Igen, színészek és színésznők is, akiknek nem kenyerük az írás, de akikben feszül a mondanivaló, akik érzik pályájuk tragikumát: az elröppent szó halálát, emlékük pusztulását... megkapaszkodnak hát egy pillanatra olyan műfajban, melynek emléke, melynek kifejezési formája maradandó, mert valamennyiben él a vágy, - a kötetlenség, a szabadság és a magasabbrendűség vágya.
Az írás magasabbrendű műfaj, mint a színjátszás, bár mindkettő a végtelen lehetőségek, sikerek és bukások apró örömeit és mérhetetlen szomorúságát hordja a hátán. Ezek a színésznők és ezek a színészek megkísérelték most egy pillanatra - amint tollat vettek a kezükbe és kiléptek műfajukból - hogy egy elsőbbrangú, magasabbrendű műfajban keressék a kifejezést, az önmegkeresés szenvedését a tiszta művészet örök harcában és kielégületlenségében.
De valamennyien - írók és színészek, költők és esztéták - mind, mind egy célt szolgálnak ebben a kötetben: a Mosolyt. Mert jók az emberek és kedvesek, szeretet él a szívükben és hála, de vannak korok, melyek barázdákat szántanak a homlokokra. könnyeket préselnek a szemekbe és elfeketítik a szíveket.
Ez a könyv azért íródott, hogy kisimuljanak a homlokok, hogy felragyogjanak a szemek, hogy visszapirosodjanak a szivek pár órára, ez a könyv azért íródott, hogy hidat építsen a Ma és a Holnap között. Ez a híd hatalmas, elnyűhetetlen, lebombázhatatlan. elpusztíthatatlan pillérre épült. Ez a pillér dacol korral és idővel, sötétséggel és gonoszsággal, jajjal és bajjal, ez a pillér a Szerelem.
Vissza