Elragadottak

Előszó

Szerezni és bírni kívánunk sokat, minél többet. Hajlamokon, beállítottságon s a vágyak tisztultabb vagy kevésbbé tiszta színezésén múlik, hogy ki milyen kincseket gyüjt magának. Ezek a nagyszerű életek, amelyek a következő lapokon levetődnek az olvasó előtt, az életszentség igényét s a többélevésnek hangsúlyozott vágyát hordták magukban. A szentmise dicsőítő énekében, a Glóriában így imádkozunk: Egyedül Te vagy a szent! E szerint csak isteni szentség létezik s hogy ennek a szentségi magaslatnak megközelítése számunkra is lehetségessé vált, azt Krisztus Urunknak köszönhetjük, aki testet öltött és testvérünkké lett. Ezért a hivő ember életének célja csak az lehet, hogy Krisztushoz hasonuljon, illetőleg átitatódjék egész egyénisége a lelke mélyéig Krisztussal.
Mikor a földön járunk, nem gondolunk arra, hogy alattunk a mélyben források nyílnak, vizek vonulnak, vagy érctömbök lapulnak. Közömbösen tapossuk a szürke felszínt, a sáros földet. Az életben is elrohanunk egymás mellett és sokszor nem is sejtjük, hogy a gyarló látszatok mögött isteni eljegyzések rejtőznek s az életünkbe beékelődő más életek talán több figyelmet érdemelnének a bennük rejlő érétkek miatt. Az utóbbi évek ilyen irányú gazdag felfedezései átütő bizonyságok arról, hogy a szentségi magaslatok megközelítése ma is sokaknak sikerül. Hasznos dolog tehát ezeknek az elért eredményeknek közzététele, mivel sokan vagyunk, akiknek nem adatott meg a vállalkozó, kezdeményező tehetség, akik nem merünk fölfedező utakra indulni, hanem csak járt utakon, mások ösvénytörései nyomán igyekszünk Krisztus tájai felé. Kell, hogy ismertek legyenek ezek a bámulatos értékek, hiszen a vérrel és életek árán szerzett eredményekből tanul a képzetlen átlag és ezekből az egyéni megszerzésekből gazdagodik a köz... Vissza