Lantos Ferenc

Előszó

Vajon hallható-e a látvány és látható-e a hangzás?
Mit festünk, amikor tájat festünk? Azt, amit látunk, amit érzünk, amit tudunk, vagy azt is amit hallunk? És ha halljuk a tájat, látjuk a formáját is? Vagyis a tájat látjuk, vagy az érzéssel, tudással és hangzással átírt tájat?
Vajon látjuk-e a Mozart zongoraversenyt, a Bach fúgát, a Bethoven szimfóniát? És halljuk-e Monet tájait, Pollock és Klee festményeit, Picasso Guernica-ját?
Miért van a vonalnak dallama és a dallamnak vonala? Berlioz Te Deum-a miért indul olyan szuggesztíven mély tűzű foltokkal? Miért olyan egyenletes a vonala Schöffer Sonocolor-jának és miért spirális Vivaldi zenéje?
Hogyan szól egy puha folt és hogyan szól egy kemény vonal? Másképpen szól egy négyzet és másképpen egy kör? Másképpen a fekete és másképpen a zöld? Az emberi lélek mélyén minden forma megszólal és mindegyik látszik is. Egyszerre szól és látszik, akár akarjuk akár nem, akár tudjuk akár nem. Egy forma tehát egyszerre látható is és hallható is. Egy hangzás egyszerre hallható és látható is, mert a lélekben szólal meg és ugyanott látjuk is. Legbelül...
Legbelül minden egyforma... a felszínen minden más...
A párhuzam és a folyamat a fontos tehát... és az egység, meg az ellentét...
A szimmetria egység is, párhuzam is és ellentét is... A külső és a belső táj, a hangzás és a látvány egymásnak szimmetriái, de párhuzamok, ellentétek is...
A látvány és a hangzás tehát ugyanaz, ugyanannak két pólusa, melyek valójában nem lehetnek meg egymás nélkül: látvány=hangzás, hangzás=látvány, szimmetria =aszimmetria, egy virág=teljesség, a teljesség=egy virág...
Keressük a helyünket. Ha közelebb kerülünk a Teljességhez, látvány és hangzás van bennünk is és kívülünk is...
Benne van egy bogárban, egy lepkében, egy madárban, egy felhőben... a zivatarban és a napsütésben, egy szerkezetben és benne van egy hangban és egy pontban is... innen és túl... ott van mindenütt... Vissza