Előszó
Nem volt nálam fényképezőgép, egyetlen egy felvételt sem tudtam készíteni a valószínűtlen naplementékről, amikor lángolt a tenger. Már akkor tudtam, hogy életem végéig sajnálni fogom a színeket, amelyeket nem tudtam megörökíteni. Persze, az ember emlékszik rá, hogy milyen volt az ég, hogy tükrözte vissza a víz, és talán le is lehetne írni szavakban, de én nem vagyok olyan jó író, hogy vissza tudnám adni azt a ragyogást, ami körülvett. Mindig más és más volt, ahogyan változtak a napszakok, úgy változott a Földgolyó, mely látszólag megszűnt forogni.
Vagy három órám volt még az indulásig, amíg értem jönnek egy kölcsönzött Land Rover-rel, más autó ide nem tud bejönni.
A csomagomat rég összeállítottam. Egy hátizsákra való haszontalan holmit, amiről idejövetelem előtt azt hittem, hogy használni fogom. A valóságban - mert a valóság mindig más - alig használtam valamit a két fürdőruhámon kívül. Szerencsére vadonatúj volt mindkettő, Pesten vettem őket a Váci utcában, közvetlenül elutazásom előtt, és nem túlzok, ha azt mondom: egy vagyont adtam ki értük. Az én vagyonomhoz képest
Sajnos, az állandó párától minden más „komolyabb" holmim dohszagú lett. Azt a három órát arra használtam fel, hogy a hátizsákot kibontottam újra, a ruháimat kiterítettem, még egy utolsó levegőzésre.
A ház rendben volt, a faluból járt be két fiatal nő, alig tudtunk értekezni. Udvariasan mosolyogva üdvözöltük egymást, én nem tudok portugálul, ők csak portugálul beszéltek. Azt megállapíthattam, hogy gyalázatos fogász működik a környéken, mindkét fiatal nőnek - a saját lányommal lehettek egyidős formák - mind a négy első felső metszőfogát kapcsos protézissel pótolták. Szegénykék nem is sejtik, hogy ma már hol jár a fogpótlás. De ez nem fontos, most már nem fontos, ahogy az autóra vártam, a lányok teljesen kimentek a fejemből, különben is, a házigazda fizeti őket, nekem nincs közöm a személyzethez. Még egyszer végigmentem a hálószobákon, a tuso-lókon, holott én csak egyet használtam közülük. Előtte való este
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal