Berlinév

Előszó

Részlet a könyvből:
"Ezt az első berlinévzt akkor írom, amikor legördül a függöny, és végérvényesen vége az évadnak. Mi is történt első reggel? Nem tudom, miért, de határozottan jobbra indultunk. Talán mert előző este balról érkeztünk Jansen úr kocsiján. Persze, ahogy magunkat ismerem, valószínűbb, az Állatkertre voltunk kíváncsiak. Valóban olyan közel van-e, ahogy a térképről leolvastuk? Az Állatkert, illetve a körülötte elterülő Vadaspark, a Tiergarten vonzott minket. Ügy sejtem, félelmünk hajtott oda első utunkon, félelem a nagyvárostól, amelynek egy évre lakói lettünk. Az Állatkert ugyanis a természethez kínált átjárót, azaz olyasmit ígért, amit otthonosnak tudtunk elképzelni, másrészt szemben vele ott tudhattuk az Állomást, a Bahnhof Zoologischer Gartent, ahová este megérkeztünk. Kiléptünk tehát a kapun, majd jobbra fordultunk. A magasvasút alatt megtorpantunk, csalódottan nyugtázva, hogy a térképen felfedezett passzázst beépítették, vagyis kerülnünk kell. A sarkon ismét jobbra át, majd a Kanton mentünk tovább. A vadgesztenyefa volt újabb megállónk. Körülötte frissen nyírt fű, tövében néhány apró, tüskés kopács. Mire nyakunkat tekergetve megkerestük a képről ismert, vitorlás háztetőt, a gyerekek már a vízesés rácsánál nyújtóztatták lábukat a víz felé, majd vihogva fúvatták föl ruháikat a szellőzőrácson kiáramló meleg levegővel." Vissza