Láng Rudolf festőművész

Előszó

Az ötvenes évek vége felé a magyar képzőművészetben a szocreál jégkorszaka után egy rövid interglaciális következett, a kultúrpolitika néhány tétova lépést tett a művészeti szabadság felé. Sorra nyíltak meg a - későbbi terminussal mondva - tűrt-tiltott művészek kiállításai, mint a Barcsay, Borsos, Czóbel, Gadányi, Kassák gyűjtemények. 1958-ban szép feladatot kaptam, amiben kedvem lelhettem végre: Láng Rudolf kiállításának megrendezését a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében (ma Dorottya Galéria). A tárlaton friss levegő csapta meg az embert, lelkesítette Láng - akkori szemmel nézve - merészsége, rejtetten konstruktív kissé elnyújtott, stilizált alakjai, vállalt dekorativitása, és elsősorban - szemben a szocialista realisták által is kedvelt Galerienton-nal élénk, üde, csakis a reá jellemző koloritja. Ruttkai Éva nyitotta meg a kiállítást, melyet a sajtó is váratlan elismeréssel kommentált.
Ha létezik besorolás a művészetben. Láng a magyar posztimpresszionizmus protagonistája volt, de ellentétben a nálunk közkeletű németes felfogással, ő az oly ritka franciás irányzatú magyarok közé tartozott. Ebben a rövid bevezetőben nem tudnám összefoglalni a festő terjedelmes, bár kényszerű szünetekkel szabdalt oeuvre-jét, stílusváltásainak sokoldalúságát. Inkább, mintegy villanófényben idézném fel néhány, számomra kedves, zömében állatokról festett képét, melyek a legtisztábban képviselik érdeklődését, eszményeit, humanitását. Tudom, ő maga is szívesen olvasná az alábbi műveiről szóló mini-elemzéseket. Vissza