Tánc-írás

Előszó

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a táncnak vagy mozgásnak a grafikai megjelölése, hasonlóan a kottához, csak gépies lehet, amelybe a táncos a saját egyéniségével lelket Önt, igyekezve a táncsszerző intenciójához alkalmazkodni.
Az itt közölt táncírás nem lesz tökéletes, de legalább is irányt szeretne adni egy lehetőleg tökéletes, gyors táncírás megvalósításához.
A probléma nem könnyű, de nem megvalósíthatatlan. Bizonyos belső logikával, törvényszerűséggel, alaptételeknek minél kevesebb rendhagyásával, minél egyszerűbb és a már gyakorlott szemnek mégis eléggé feltűnő és gyorsan áttekinthető jelzéseket kell alkalmazni.
A táncszerűségből kellett kiindulni, függetlenül tehát a kottától, vagy az emberi testrészek sémájának a lemásolásától.
A gyakorlat fogja megmutatni, mely részeket lehet az írásból elhagyni, lekoptatni, vagy még leegyszerűsíteni belőle. A klasszikus táncművészetnek csak kezdetén vagyunk, így a táncírásnak is csak a legelején tarthatunk.
Ha meg lesz a táncírás gyakorlata is, úgy a tánckompozíciók is szaporábbak lesznek és elkövetkezik az örvendetes differenciálódása a tánckompozitőrnek és az interpretáló táncművésznek.
Egyelőre kívánatos volna, hogy a táncosok, akik ma még szükségszerűen tánckompozitőrök is egyben, táncuk megrögzítése céljából ezen rendszert elsajátítsák, mert csak így történhet meg, hogy a táncírás felfejlődjön, tökéletesedjen.
A tánc-írás tanulásának technikájához legyen szabad ajánlanom, hogy az előforduló példákhoz, melyek nyomdatechnikai okokból csupán a legszükségesebbeket tartalmazzák, a hasonló példák sok egyéb változatát gondoljuk el és ezek leírását hasonlóképpen gyakoroljuk.
Fogadják tehát a tánc művészei és a testkultúra különböző ágazattan működők ezen mozgás-írást szeretettel és eszközéül annak, hogy a már eddig is sok igazán értékes és örökbecsű mozdulatművészeti kompozíciók az utókor számára el ne pusztuljanak, hanem könnyűszerrel reprodukálhatók lehessenek.
A szerző. Vissza